Anyáink, nagyanyáink még esküdtek az Alizka-féle csodakenőcsre. A szépítő krémnek már csak a legendája, no meg a hét lakat alatt őrzött receptje létezik. Dr. Melczer Mária Ágnes, a Magyar Gyógyszerész Kamara megyei elnöke mégis szívesen lapoz bele azokba a füzetekbe, amelyet pendliző pályakezdőként a gyógyszertárak bevált saját készítményeivel írt tele.

Akkoriban még a patikusok készítették az angolkeserűt, amelyből étvágyhozónak hajtottak fel egy gyűszűnyit az emberek evés előtt. Citrom-, bergamott-, levendula- és rózsaolajból keverték a virágos, kesernyés, édes és a friss illatú kölniket.

A hetvenes és a nyolcvanas években mégsem a pacsuli lengte be a patikák levegőjét, hanem a jellegzetes gyógyszerillat. Nem véletlenül, hiszen alig ezerféle orvosságot tartottak akkoriban, a forgalmuk negyven százalékát a helyben készített magisztrális készítmények alkották.

— Ma már, amikor mintegy tízezerféle gyári gyógyszer létezik, a magisztrális szerek aránya a 20—30 évvel ezelőttinek kevesebb mint a felét teszi ki. A betegre szabott készítmények sokszor mégis megkerülhetetlenek, a legtöbb ilyen receptet bőrgyógyászok és gyermekorvosok írják fel, kenőcsök, kanalas orvosságok, kúpok, orrcseppek, porok formájában — magyarázta dr. Melczer Mária Ágnes.

Mint mondta, a patikusnyelven `magizásként` emlegetett művelet magas szakértelmet kívánó, aprólékos munka. Ráadásul a magisztrális díjat jó tíz éve nem emelték, miközben az alkalmazottak bére, az energia ára nőtt. Nem véletlen, hogy több gyógyszertár igyekezett kibújni alóla.(Forrás és teljes cikk: beol.hu)