Megint esztelen küldetésbe kezdett Kecskeméti Zoltán és Fónagy Ádám. A két fiatal azzal vált ismertté, hogy 2088-ban stoppal tette meg a Budapest-Bamako útvonalat a hivatalos ralival egy időben. Maguk hozta szabály szerint a versenyautókat vagy a kísérő karavánt nem használhatták, kizárólag a helyiek segítségét vehették igénybe. 13 nap alatt értek célba, egy nappal korábban, mint a rali mezőnye.

`Kalandos volt, a januári télből indultunk, de Spanyolországban már tavasz volt, érett a narancs. Mauritániában elfogyott a készpénzünk, ATM-automata pedig sehol: választhattunk: nekivágunk-e így a sivatagnak vagy visszafordulunk. Kockáztattunk és sikerült: a helyi emberek fuvaroztak minket, etettek-itattak. Mindenhol akadt pártfogónk.`

Zoltánék nagy kalandorok, a pekingi olimpiát is célba vették és bár a rendezvényig végül nem jutottak el, a kínai határig igen szintén stoppal, másfél hónap alatt, kilenc országon keresztül…

Most azonban úgy gondolták, már nem csak saját szórakoztatásukra utaznak: adnak is valamit azoknak, akik eddig nekik segítettek Ez egyébként egy egyre népszerűbb filozófiai irányzat, mely azt tartja, ne turistaként zsákmányoljuk ki a helyieket, utazzunk kölcsönösségi alapon. Zoltán ezt úgy mondja: azért, hogy `a karmaszámlánk kiegyenlítődjön`.

`Hallottuk, hogy egy segélyszervezet szamarakat adományozott afrikai falvak lakóinak. Így könnyebben el tudtak menni a kúthoz, több vizet hozhattak, jobb lett a termés. Az ottaniak fokozatosan gyarapodtak: egy idő után már állatokat vettek és eladásra is termeltek. Mindez egy kis segítséggel kezdődött.`

`Ott egészen mást jelent a szegénység, mint nálunk. Amikor náluk jártunk, a gyerekek azért is felkapaszkodtak a kocsira, hogy az üres műanyag kólásüveget nekik adjuk. Számukra minden érték nekik és a tárgyakat nagyon kreatívan használják fel. Nem valószínű, hogy túrázni mennek majd a biciklikkel, inkább munkára használják, de lehet a régi vázakból akár áramgenerátor vagy varrógép is, ami biztosítja majd egy család jövedelmét.`

Zoltán úgy tervezi, alkatrészt is visznek ki, amennyit tudnak, de ha ott valaki megtanulja szervizelni a járgányokat, az is előrelépés: munkát teremt.

A gyűjtés ismerősökön keresztül, baráti társaságokban, közösségi portálokon szerveződött. Magánemberek hozták el régi kerékpárjaikat, cégek ajánlották fel a felesleges raktárkészletet és olyan is volt, aki raktárral vagy a munkaerejével segített: fiúk és lányok javították a gépeket bulis `szerelőhétvégeken`. Már nyolcszáz körüli bicikli áll a csepeli raktárban és megvan az a Maliban működő segélyszervezet is, aki a szétosztásban segít majd. Már csak a pár ezer kilométernyi távolságot kéne áthidalni…

`Nehezen tudnánk kifizetni a közel egymilliós szállítási költséget, ezért próbálunk olyan szállítmányozót találni, aki adományként ajánlja fel a kiutaztatást vagy csak kedvezményes díjat számol fel.`

Sürget az idő, hiszen január 15-én startol a Bamako Rally, az egyre növekvő biciklis támogató csapat pedig szeretne ott lenni a nagy pillanatnál. `Még egy kicsit minden bizonytalan, de már jobb a helyzet, mint korábban` reménykedik Zoli, aki tervez még egy támogató bulit (stand-up comedyvel, indie zenekarokkal és elektrós dj-jszakával). `Knt, Maliban már várnak minket: Egy angol nő és az alapítványa, amely már húsz éve tevékenyednek Diemma környékén. Ja és kaptunk repjegyekre is ígéretet az Airlines Brusseltől mosolyog a fiatal srác, aki nem titkolja, a motivációk között az is szerepelt, hogy visszatérhessen Afrikába. Forrás: baon