A kiállítás több tényező egybeesésének köszönheti létét. Egyrészt Dömötör Mihály megnézte a budapesti Hervé kiállítást, illetve ismerte korábbról is az életművet, hiszen Vásárhelyen is volt már kiállítása az Elkán László néven született fotóművésznek, illetve építészeti albumai is megvannak Dömötör Mihálynak. A másik összetevő egy bulgáriai látogatás. A vásárhelyi fotográfus középkori nyelvészeti konferencián vett részt Surmenben. Bevallotta, egy árva szót sem értett az egészből. Megcsinálta a kötelező fotókat, majd elkezdte törni a fejét, hogy mit tudna csinálni. Akkor látta meg az ablakon kinézve a romot. Nem egy régi épület maradványait, hanem egy modern romot. Az egyetem bölcsész karának 2-3. üteme lett volna, de pénzhiány miatt nem sikerült befejezni.
`Ez a monumentális rom egy szomorú, lepusztult valami, mégis hordoz esztétikumot egy erre fogékony ember számára` fogalmazott Dömötör Mihály, aki azt is elmesélte, hogy színesben sehogy nem mutattak az épületrészek, viszont fekete-fehérben be tudta a kontrasztokat állítani. Így születtek meg a Hervé világával rokonítható fotók.
A megnyitón Almási István alpolgármester beszélt a fotográfus édesapjáról, Dömötör János művészettörténészről, aki mindent elkövetett azért, hogy gyermekei látásmódját csiszolja. Megemlítette azt is, hogy Dömötör Mihály Glink Károly fotóművésztől egykor azt a tanácsot kapta, hogy “lásson és láttasson”, ami meghatározta a pályáját.
Szuromi Pál művészeti író arra hívta fel a figyelmet, hogy Hervé józan, racionális objektivitása távol áll Dömötör Mihálytól, aki a félbehagyott balkáni egyetemi épület részleteit bemutatva a szomorkás, tragikus és groteszk momentumokra koncentrált. Fekete-fehér képeivel mégis méltóképpen tiszteleg a nagy előd emléke előtt.
A kiállításmegnyitónak különleges hangulatot adott Révész Róbert játéka. A kaval, a fúvós hangszer, amelyen játszott, többek között a bolgár népzene fontos kelléke.
Kokovai Péter