Most, többek között, arra is keressük a választ: meg lehet-e szökni a közel kétszáz életfogytiglanra ítélt rabot őrző Csillagból?

Kecskeméti Sándor, egy 12 éves szabadságvesztésre ítélt fogvatartott 1985. május 6-án úgy döntött, hogy elege van a bezártságból. Nem várja ki a büntetésben előírt szabadulási időpontot, 1995. április 8-át, inkább megszökik a szegedi Csillag börtönből. Komoly haditettre vállalkozott, hiszen a Csillag többek között azért vált a leghírhedtebb magyar börtönné bűnözői körökben, mert ennek az intézménynek a falai közül csak nagyon keveseknek sikerült `önszorgalomból` kijutniuk. `De ki, ha én nem!` – gondolhatta Kecskeméti, amikor szemétszállítás közben a földszinti kijárati ajtót nyitva találta. Kiment az udvarra, és egy ott várakozó autóbusz alvázára fölkapaszkodott. Ügyesen elrejtőzött, hiszen nemcsak a börtönből jutott ki, hanem Kiskunfélegyházáig futott vele a busz. Itt egy forgalmi lámpánál kimászott a jármű alól, és elfutott. Nem jutott messzire, még Kiskunfélegyházán elfogták.

Ennek 25 éve! Ő volt az utolsó, aki az idén 125. `születésnapját` ünneplő Szegedi Fegyház és Börtön Mars téri épületéből megszökött. Vagyis éppen negyed százada nem sikerült senkinek e vaskos falak mögül meglépnie.

Kovács, Szirb, Weisz és a többiek

Persze a szegedi Csillag sem volt mindig ennyire zárt intézmény. A krónikák szerint Kovács Béla és Szirb Oresztie nyitotta meg a lelépők sorát, nem sokkal a Csillag 1885-ös belakása után. Még abban az évben Weisz Sámuel, galíciai rab is megszökött a Csillagból. A Tanácsköztársaság ideje alatt a Csillagban őrzött orosz hadifoglyok közül többen kereket oldottak. Bár nem a szigorúan őrzött falak mögül jutott ki 1920-ban Udvardi János, Barta László és Ozsvári József, ám szökésük, amelyet Zocskár András és társai segítségével hajtottak végre, mindenképp beilleszthető e szökési krónikába, ugyanis akkor sikerült meglépniük, amikor a törvényszéki tárgyalásról a Csillag börtönbe kísérték őket. 1935-ben Magyar Pál az újszegedi bérgazdaságból szökött meg, de a csendőrök hamarosan elfogták. Nem járt sikerrel ebben az évben Juhász János fegyenc szökési kísérlete sem. Ő a nagyfai gazdaságból, mezőgazdasági munkáról távozott engedély nélkül, majd öt nap múlva önként jelentkezett az igazgatóságnál.

Bútorgyári szökési kísérlet borzolta a smasszer idegeket 1953-ban, amikor egyszerre hat fegyenc próbált kijutni. Reményüket erősítette: a gyár területén akkor építkezések zajlottak, nem kis felfordulást okozva. De a szökési előkészületről tudomást szerzett a börtön vezetése, és sikerült még időben megakadályozni a rabok önkényes eltávozását. Szintén a bútorgyárból akart kijutni Baksa Sándor, emberölésért életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt Csillag-rab, Ő 1958-ban mászott fel az üzemcsarnok porcsatornájába, majd kibontotta a szellőzőablakra szerelt rácsot, és a tetőről zsinegből font kötélen mászott le a bútorgyár melletti ház udvarára. Az őrség csak későn vette üldözőbe, így Baksa eljutott Újszegedre, ahol egy rabtársa rokonánál bújt el, de pár nappal később Pusztaszeren elfogták. Fónagy Tibor 1962-ben ismét a bútorgyárban próbálkozott szökéssel. Ő a gőzvezető aknában bújt el, de az őrök még időben megtalálták.

Gyilkosság a börtöngyárban

Az eddig felsorolt szökési kísérletek emberáldozatot nem követeltek. De 1964-ben, amikor Less István és Pósa István október 3-án délután a bútorgyár lakköntő és szárító üzemében dolgozott, egy megrongálódott szekrényre hivatkozva átcsaltak egy művezetőt, akinek a ruháját szerették volna megszerezni a fegyencek. Az egyik rab hátulról egy vasreszelővel fejbe vágta a gyanútlan férfit. Az eszméletét elveszítő művezetőt, Horváth István bv. alhadnagyot (aki később a kórházban belehalt sérülésébe) az anyagszállító kocsik mögé rejtették. Ezután Pósa egy másik művezetőt is a tett színhelyére akart csalni, de ő már gyanút fogott, és értesítette az őrséget. Pósáékat elfogták, majd nem sokkal később mindkét rabot halálra ítélték, és ki is végezték.

A bútorgyári szökések sorát zárjuk Vértes György ügyével. A Csillagban különösen veszélyesnek minősített Vértes, akit számtalan bűncselekmény miatt ítéltek 10 évi szabadságvesztésre, a bútorgyár kárpitos műhelyében kapott munkát. Ott kifigyelte, hogy a kárpitos üzemben nem túl szigorúan őrzik a rabokat, 1982. augusztus 25-én egy Dévaványára tartó kamionban elbújva hagyta el a börtöngyárat, majd Mezőberény közelében ugrott ki a kocsiból. Innen Szarvasra gyalogolt, később sikerült feljutnia Budapestre. Majd Gyálon, egy volt rabtársa nővérénél bújt el, de az asszony feljelentette, így Vértest sikerült elfogni. Ám a szabadságra nagyon áhítozó fegyenc a rendőrkocsiból kiugorva újra megszökött, majd a fővárosban bujkált 1982. december 22-éig, amikor két rendőr felismerte, és elfogta.

Többen megszöktek a kevésbé őrzött Átmeneti Intézetből (ez a Dorozsmai úti épületben volt egykor) de idővel valamennyiüket elfogták. Biltsik László elítélt pedig 1966-ban Szeged központjában, a Szegedi Járásbíróság épületében próbált rosszullétet színlelve elfutni, amikor a WC-ben az őr levette róla a bilincset. De próbálkozása nem járt sikerrel, hamarosan újra kezére került a vas.

A legelszántabbak a Mars téri Csillag-tömbből akartak megszökni. Orgona Dezső és Törőcsik Péter 1971. június 28-án, este 10 órakor a földszinti zárkájuk rácsait egy fűrészlappal vágták át, majd az udvarra osonva eljutottak egy üres őrtoronyig. Itt felmásztak a bástyafalra, és onnan kiugrottak az utcára. De Szegedet, bár feltörtek egy autót is, nem tudták elhagyni. Előbb egy padláson bújtak el, majd egy fáskamrában kerestek menedéket, itt fogták el őket.

Keresztes József és öt társának szökési terve még ennyi sikerrel sem járt. Ők a Csillag kórházkörletéből akartak kijutni 1978-ban. Mivel nem sikerült minden szervezkedőnek bejutnia a kórházba, az első próbálkozás félbemaradt. A másodikra már sor sem kerülhetett, ugyanis egyik elítélt társuk jelentette a szökési tervet.

Zsiliprendszer, NATO-dróttal

De vajon mekkora az esélye annak, aki napjainkban készülődik szökésre a Csillagból? Egy szóval megválaszolva: semmi. Bővebben: a Csillag egy jól őrizhető fegyintézet, ahonnan nemcsak kiszökni nehéz, de bejutni sem könnyű. A szegedi börtönbe érkező ugyanis egy úgynevezett zsiliprendszerbe kerül. Az egyik ajtón már beengedték, de a másik csak akkor nyílik ki számára, ha az őrszemélyzet úgy ítéli meg, hogy a látogatónak jogosultsága van a belépéshez. Ha beengedik az idegent, át kell esnie egy ellenőrzésen, ami fém- és csomagvizsgálatból áll. A gépjárművek esetében hasonló a helyzet.

A biztonsági rendszer legfontosabb elemei: a bástyafal és a hozzá tartozó őrtornyok. A bástyafal egyébként négy méter magas, úgynevezett NATO drótból font háló koronázza, ami olyan éles, hogy azonnal elvágja azt az emberi testrészt, ami hozzáér. A bástyafalon belül található egy lassító kerítés. Ha a falon át szeretne szökni az elítélt, először ezt kell leküzdenie. Azért építették meg, hogy az őr fel tudjon készülni a szökés esetén előírt feladataira. Legyen ideje megállásra felszólítani a menekülőt, leadhassa figyelmeztető lövését. Ha ezek sem tudják meghátrálásra késztetni a rabot, az őr a bástyafal belső oldalán, vagyis a börtön területén lelőheti – mesélte pár éve Csapó József tábornok, a Csillag akkori parancsnoka.

Hozzátette: a szökésvédelmet egy mozgást érzékelő lézerrendszer is kiegészíti. Így ha köd telepszik a Csillagra, vagy valamilyen oknál fogva a világítás nem működik, netán egy ködgyertyát bedobnának, ami előfordulhat egy mindössze négy méter magas kerítés esetén, akkor is azonnal megtörténik a riasztás. Egyébként az egész börtön még be is van kamerázva. Felkészültek a levegőből történő szöktetések megakadályozására is. A Csillag udvarai felett kihúzták a helikopter leszállást megakadályozó drótokat.

Nem ma jegyeztem fel ezeket. Azóta a falak nem lettek fiatalabbak, néhol elég rozogának is tűnhetnek, viszont az őrzéstechnika fejlődött, és az őrszemélyzet is kiválóan képzett. Így Szeged lakóinak nem kell attól tartaniuk, hogy egyszer csak a Csillagból illegálisan kisétáló rabok állnak mögéjük a sorba az új Mars téri piaccsarnokban.

Bátyi Zoltán

Bátyi Zoltán író-újságíró, a Szegedi Ítélőtábla sajtótitkára évek óta kutatja szűkebb pátriánk jelentősebb bűneseteit. Legutóbb kiadott könyve, amit Arató László szerzőtársával közösen írt, `Életfogytiglan – Az apró kortyokban fogyasztott halál` címmel jelent meg. Mindazoknak ajánljuk ezt a riportkötetet, valamint e mű első részét, a `Csillag – börtönkönyv`-et, akik többet is szeretnének megtudni a Csillag hétköznapjairól. Forrás:szegedkurir