Az emberi test érrendszere a szervezet legbelső védelmi rendszere, ugyanakkor az éltető tápanyagok és salakanyagok futószalagja is. A titokzatos és csodálatos emberi test, pontosabban a vöröscsontvelő `vérgyára` tűpontosan annyit állít elő a vérsejtekből, amennyire szükség van a szervezet működéséhez legalábbis normális esetben. Amikor azonban a vérképző sejtek kontroll nélkül, nagy mennyiségben kezdenek szaporodni, akkor a rendszer önmaga ellen fordul, és a felszaporodott sejtállomány kitölti a csontvelőt, majd betör a vérkeringésbe is. Innentől beszélünk leukémiáról, azaz fehérvérűségről.

A daganattípusok között bizonyos tekintetben a leukémia a leggonoszabb és legrettegettebb, ugyanis a daganatos gyerekek legtöbbje ebben a betegségben szenved. Magyarországon évente csaknem 70 kiskorúnál diagnosztizálnak fehérvérűséget, elsősorban a 26 évesek között. Ifjú- és felnőttkorban már nem tartozik a leggyakoribb ráktípusok közé, ám a 60 fölöttiek között ismét magasabbá válik a megbetegedések száma.
A leukémia több típusából a kisgyermekeket és az időskorúakat az úgynevezett akut limfoid leukémia érinti, a továbbiakban elsősorban erről lesz szó.

Okok

A szakemberek előtt jórészt még mindig rejtély, hogy normális körülmények között mely tényezők hívják elő a leukémiát. Normális körülményeken természetesen a békeidőben, átlagos háztartásban, átlagos munkakörülmények között tevékenykedő emberek életét értjük, hiszen az ma már nyilvánvaló, hogy néhány szélsőséges esetben komolyan megnő a fehérvérűség kialakulásának esélye. Így a benzollal dolgozók, a nagyfeszültségű transzformátorok közelében élők, a röntgenorvosok fokozottan ki vannak téve a megbetegedés kockázatának, és természetesen az atomrobbantások és reaktorkatasztrófák túlélői között is jóval nagyobb számban diagnosztizálható a leukémia.

Ismerjük még a genetikai tényező jelentős szerepét. Ikerpárokat vizsgálva a kutatók megállapították, hogy ha az egyik testvérnél kialakul a betegség, 20 százalék az esélye annak, hogy az ikerpár másik tagjánál is megjelenik az elváltozás.

Tünetek

A leukémia megjelenésének első észrevehető jeleit a csontvelő kóros működése adja. A gyorsan szaporodó `hibás` sejtek felhasználják a rendelkezésre álló tápanyagokat, kitöltik a csontvelőt, ami egyre nagyobb mértékben visszaveti a normál sejtek termelődését. A folyamatot a következő tünetek kísérik:

* Fertőzések: a vér egyre kevésbé tud védekező rendszerként működni, azaz képtelen leküzdeni a kórokozókat. A fertőzések így állandóan visszatérnek, jellemző a láz, hidegrázás, influenzaszerű tünetek megjelenése.
* Vérszegénység: a leukémia legjellemzőbb tünete a vörösvérsejtek elégtelen termelődésének következménye.
* Vérzés, véraláfutások megjelenése: a vérlemezkékből sem termelődik elég, így jellemzővé válnak a foltos bevérzések, nemritkán a fogíny vérzékenysége, illetve gyulladása.
* Csont- és ízületi fájdalmak: a tünetek abból adódnak, hogy a fehérvérsejtek kórosan felszaporodva kitöltik a csontvelőt, és ezzel fájdalmat okoznak.
* Nyirokcsomó-nagyobbodás: a daganatok megjelenésének gyakori velejárója.

Azután

Az akut leukémia esetében az árulkodó jelek viszonylag hamar megjelennek, és a betegek látványos tünetekkel fordulnak orvoshoz. Ilyenkor rendszerint vérképvizsgálattal próbálják kideríteni, mi áll a tünetek hátterében, majd ha a leukémia gyanúja felmerül, a meglehetősen fájdalmas csontvelővizsgálat következik. A kezelés attól függ, a leukémiának mely típusáról és fázisáról van szó, a protokoll rendszerint gyógyszeres kezelést, sugár- és kemoterápiát jelent.

Kezelés nélkül az akut leukémiának körülbelül egy év a túlélési ideje, idősebb korban ez akár öt évre is kitolódhat. Mivel a betegség megjelenése egyben immungyengített állapotot is jelent, fokozott a fertőzésveszély, gyakrabban jelennek meg gyulladások, így különös gondot kell fordítani a higiéniára, a fertőzésveszélyes helyzetek, helyek elkerülésére.

Forrás: Ötvenentúl