A REM fázisban teljesen megváltozik az agy úgynevezett neurohormonális állapota, amely hozzájárul az álmodás sokszor bizarr és markánsan vizuális jellegéhez. A tudatos kontrollért, a logikus, kritikai gondolkodásért felelős agyi területek aktivitása lecsökken, míg más nagyagykérgi területek aktivitása (például az érzelmi funkciókért felelős területek működése) kifejezetten fokozódik.

Az alvás ezen fázisában szemünk ide-oda mozog, és rendszerint ekkor zajlanak azok az álmok, amelyekre néha utólag is emlékszünk. Az REM-alvás a teljes alvásidő körülbelül 20-25 százalékát teszi ki, az azonban még mindig nem ismert pontosan, hogy mi a gyors szemmozgások valódi funkciója. Azt azonban már tudjuk, hogy álom közben is oda próbálunk nézni, ahol valami fontos történik.

Egy közelmúltban elvégzett vizsgálatban olyan emberek vettek részt, akik REM-alvászavarban szenvednek, és ezért mindent eljátszanak: rúgnak, sikoltanak, kapálóznak, másznak, és néha még ugranak is, így kívülről is megfigyelhető, hogy mi történt velük az álomban. A kutatók megállapították, hogy az álmodók szeme az esetek 90%-ában azt követte, amit álmukban is jól kivehetően csináltak, például volt olyan, aki menekült: nála látható volt, ahogyan hátra-hátranézve próbálja felmérni, hogy nem érték-e még utol üldözői. Normális esetben egyébként az agyunk védelmi célból blokkolja a testmozgást.

Érdekesség, hogy a születésük óta vak embereknél – akik sosem használták szemüket, így nem is tanulták meg azt mozgatni – az álmok általában auditív jellegűek, s náluk a REM periódust nem kísérik aktív szemmozgások.
Egy átlagos éjszaka alatt az alvási ciklus általában öt-hat alkalommal jut el az álmodási fázisba, így nyolc óra alvás során körülbelül hat órát töltünk álmodás nélkül, két órát pedig az álomlátásos alvás állapotában. Hajnalban gyakrabban vagyunk álmodási szakaszban, mint az éjszaka korábbi részében. Az utolsó álomlátásos fázist követően azután a ciklus nem tér vissza a lassú hullámú alvás fázisába, hanem a tudat éber állapotba kerül, felébredünk.

Egyet biztosan tudnak a kutatók: az álomlátásos alvás létfontosságú. Amikor ugyanis kísérleti személyeket 5-6 napon át akadályoztak abban, hogy végigálmodják álmaikat, ők idegesek, depressziósak lettek, sőt némelyeknél még testi panaszok is jelentkeztek. Ennél sokkal hosszabb ideig tartó, 15-20 napos álomlátásos alvásmegvonást alkalmazó állatkísérletek patkányok és macskák teljes kimerüléséhez és pusztulásához vezettek.

Mai tudásunk szerint az álmok tartalmát agyunk egy könnyen elérhető “adatbankban” tárolja, és ha később vissza szeretnénk emlékezni álmunkra, annak története általában szertefoszlik. A kérdés kutatói szerint az első álmok – amelyeket egyébként elfelejtünk – mindig a nap eseményeit dolgozzák fel. Az utolsó álmok viszont – amelyek néha megmaradnak a memóriánkban – mindig régebben történt dolgokkal kapcsolatosak. Az azonban, hogy milyen intenzív az agyi tevékenység az álom alatt, jelentősen függ attól, mennyire mélyen alszik valaki, melyik pillanatban ébred fel.forrás és teljes cikk: origo.hu