– Nem sokat tudhatunk rólad, hiszen nem szerepelsz például olyan sokat az újságokban, mi ennek az oka?

Bödőcs Tibor: – Azt gondolom, hogy ami érdekes belőlem, azt feldolgozom a műsoromban. Hogy mikor szakítottam, mennyit fogytam, és mikor halt meg a kutyám, az az én magánügyem. Ha lesz rá poénom, fellebbentem a fátylat az ehhez hasonló ügyekről is.

– Mi a véleményed a bulvárról?

– Nem új dologról van szó. Az emberiséggel egyidős az igény. Volt, amikor Zeusz és Héra kapcsolatáról szóltak a pletykák… Azt már több helyen elmondtam – úgy értem több kocsmaasztalnál -, hogy a tömegkultúrának nem kell feltétlenül szarnak lennie. Az én koordináta rendszeremben Tarantino a tömegkultúra Mozart-ja, és nem Győzike. A stand up is egy popkulturális termék, amit lehet igényesen is űzni.

– Hogy kapcsolódott a humor az életedbe? Hogy indultál el ebbe az irányba?

– Az érzék már óvodában megvolt bennem. Én voltam az óvoda Chaplinje, a délutáni alvás Buster Keaton-je. Aztán az érzéket nyilván lehet fejleszteni, mostanában is ezen dolgozom. Iskolában a padtársaknak adtam audió kommentárt a tanórákhoz. Ezért októbertől már egyedül ültem.

– Mondhatni, hogy a Showder Klub hozta meg a népszerűséget?

– Igen. Folyamatosság volt a dologban, nem hirtelen szakadt ránk. Először a Showderben mutatkoztunk be, mellette a Rádiókabaréban folyamatosan dolgoztunk, és dolgozunk. A népszerűség nem cél önmagában. Ahhoz kell, hogy tudjanak rólam, és eljöjjenek megnézni élőben.

– Jó néhány díjat bezsebeltél – Bon-bon díj, Karinthy-gyűrű -, bizonyára örülsz neki, de mégis, milyen érzés, hogy ennyi mindent elértél?

– Jó érzés, de ettől nem fognak jobban röhögni rajtam. Nem teszem ki a színpad szélére. Esetleg fel tudnám venni, mint az öreg Jokey a Dallasban a pecsétgyűrűt a kocsmai verekedéshez, de ezt sem tervezem.

– Mi a terv a továbbiakra nézve?

– Humoristaként szeretnék munkálkodni a nemzet felvidításán.

– Érdekel más terület is, foglalkozol mással is a humorizáláson kívül?

– Mikor nem lépek fel, készülök arra, hogy fel fogok lépni. Egyébként olvasok, filmeket nézek, kocsmázom, és sétálok hű ebemmel, Gusztival, a zalai dombokon. A műfajban épp az a jó, hogy sokféle dologról beszélhetek, tehát mindenféle érdeklődésemet humorrá szublimálhatom.

– A magánéletben is viccelődsz, a hétköznapokat is elhumorizálod?

– A műsorom a humoros pillanataim gyűjteménye, egy best of hétköznapok. De ez egy sűrítmény. Ha reggeltől úgy pörögnék, mint a színpadon, akkor délután kettő körül jönne az első stroke.

forrás és teljes interjú: stop.hu