A világgazdasági elemzők élénken kommentálták az elmúlt hetek dél-kínai sztrájkjait és a munkaerő elégedetlenségét tükröző más eseményeket, így a Foxconn cégnél, Sencsen közelében kibontakozott öngyilkossági hullámot. Ezek a mozgalmak nagyarányú béremeléseket értek el, ami sok elemző szerint azt jelzi, hogy az olcsó kínai munkaerő korszaka előbb-utóbb véget érhet. Már csak azért is, mert a mozgolódás viszont még korántsem ért véget: legutóbb éppen pénteken jelentette be a Toyota egyik tiencsini leányvállalata, hogy alkalmazottainak sztrájkja miatt kénytelen volt leállítani termelését.

A kínai hatóságok maguk is látják a változás elkerülhetetlenségét, Ven Csia-pao kínai miniszterelnök is elismerte májusban, hogy az országban bizonyos szociális feszültség tapasztalható. Ezzel függ össze az a hónap elején hozott pekingi döntés, hogy egyes gazdasági körzetekben 20 százalékkal emelik a minimálbért amely, mint a párizsi l’Expansion megjegyezte, kétszerese az évente szokásos kiigazítás mértékének.

A dél-kínai tengerparti területeken különösen a fiatal munkások részéről nőtt a nyomás, akik az elmúlt években özönlöttek ebbe a régióba mutatott rá a The New York Times. Azt követelték, hogy nagyobb szelet jusson nekik a kínai tortából, amelyet ma inkább a helyi és a külföldi cégek fogyasztanak el, mint alkalmazottaik. Ám az amerikai lap szerint a munkások erőteljesebb mozgolódását a jobb életre való törekvés mellett demográfiai okok is magyarázzák. Harminc évi gyors növekedés után idén tetőzik a munkaképes korban lévő 15-64 év közötti kínai népesség aránya a lakosságban. Részben még az egyke-politika 1980-ban történt bevezetését megelőző születési hullám következményeként, három évtized alatt 33 százalékkal bővült a kínai munkaerő, amely biztosította az exportra termelő dél-kínai üzemek olcsó munkásutánpótlását.

Öt év múlva újabb fontos fordulópont várható: 2015-ben éri el a munkaképes korosztály a legnagyobb létszámot, amely ezután fokozatosan csökkenni fog. A rendelkezésre álló munkaerő talán már tetőzött is valójában, mivel egyre több fiatal tanul hosszabb ideig és így csak jóval tizenötödik életéve után lép be a munkaerőpiacra. A nők 70 százaléka dolgozik, ez az arány már nem fog emelkedni.

Fontos a munkaerő korosztály szerinti megoszlása. A gyors gazdasági növekedést, iparosítást és urbanizációt részben a falusi körzetek fiatalságának a városokba irányuló tömeges migrációja táplálta. Az idén azonban kiapadóban látszik lenni a falusi létből menekülő fiatalok áradata. A mostani sztrájkolók ösztönösen felismerhették, hogy egyre kevesebben készek helyükbe lépni, hiszen mind több munkaalkalom akad a falusi otthonaikhoz közelebb lévő nagy- és kisvárosokban.

A kínai keresetek emelkedése a NYT szerint javítani fogja annak esélyét, hogy Kínában egészségesebb egyensúly jöhessen létre a fogyasztás és a beruházások között, s hogy a beruházások inkább a termelékenység növelésére irányuljanak, mint megaprojektekre. A komoly béremelések csökkenteni fogják Kína versenyképességét és ezzel mérsékli az ország óriási kereskedelmi többletét, amely a lap szerint, káros hatást gyakorol a világkereskedelemre.

A NYT szerint eljött az ideje annak, hogy a lakossági jövedelmek, amelyek hosszú idén át lemaradtak, gyorsabban nőjenek, mint a kínai GDP. Ha több pénz jut a háztartásoknak, kevesebbel rendelkeznek majd a katonák és a megaberuházások és talán kevesebbet szórhatnak el a korrupt tisztségviselők a makaói kaszinók játékasztalainál. A nagyobb fogyasztás komolyabb hosszú távú gazdasági stabilitást biztosít, mint a jelenlegi egyoldalú beruházási erőfeszítések, amely kevéssé veszik figyelembe a megtérülési arányt. A mezőgazdaság jövője azonban kihívást jelent, mivel a falusi lakosság elöregedik, és fennmarad a kérdés, vajon sikerül-e időben gépesíteni, vagy a falvak elnéptelenedése és a vízhiány élelmezési válságra vezet? vetette fel a NYT.Forrás és teljes cikk:MR1