Vass Pista újságíró masszív alkoholista volt, ezt tudta ő, és a bajban végig mellette maradó barátai is. Az Egy gyógyult alkoholista vívódásai alcímet viselő könyvet a kegyetlen szembenézés, a kései rádöbbenés hű dokumentumaként is olvashatjuk. `Láttam, hova vezet, ha továbbra is az alkohol rabja maradok. Ráment a házasságom, a lakásom, a munkám, mindenem` kezdi a miértekre választ kereső fejtegetését Pista.

`Ittam gyengeségből, rátartiságból, büszkeségből, azt hittem, újságíróként vagyok valaki, ittam, mert oldotta a stresszt, mert a kollégák többsége ezt tette, beleestem a csapdába, nem vettem idejében észre a veszélyt. Hosszú tipródás után 4 évvel ezelőtt, éppen a foci-vb alatt, július 9-én döntöttem el, abbahagyom, és másnap önként bevonultam az elvonóba. Barátok segítségével 2 éve sikerült munkába állnom, portásként volt időm bőven gondolkodni magamról, az életemről, itt határoztam el, hogy mintegy terápiaként megírom alkoholizmusom történetét, kiírom magamból a sok mocskot. Egy évig tartott, gondoltam, hátha segíthetek ezáltal másoknak is.`

Könyvében és a bemutatón is őszintén beszélt erről a korszakáról, olyannyira nyíltan, hogy rokonai, hozzátartozói és barátai már óvták a túlzott kitárulkozástól, amely a jövőben esetleg sebezhetővé teszi. `Nincs mit szégyellnem` válaszolt az aggódók észrevételeire Pista -, `hiszen, aki ismer, az tudja, hogy mindenek ellenére a tisztességem és a barátaim megmaradtak, ezeket sohasem veszítettem el.`

forrás és teljes cikk: szegedma.hu