Csanyteleken nem arzénes az ivóvíz, ammóniából találtak a megengedettnél egy kicsit többet, de annak aránya is a mérési hibahatáron belül van. Ennek ellenére, mivel tagja az ivóvízminőség-javító programnak, mégis rá akarják kényszeríteni a községet a sokmilliós beruházásba, ami a hitelből fölveendő önrészével és köbméterenként 100 forintot meghaladó vízdíjemeléssel járna mondta el Forgó Henrik. A polgármester szerint ez több okból is teljesen szükségtelen lenne, mivel egyrészt az ammónia igen gyorsan kipárolog a vízből, még mielőtt meginná azt bárki is, másrészt az ivásra szánt víz tisztításának okán a teljes kitermelt vízmennyiséget kezelni őrületes energiapocsékolás. Forgó Henrik példaként hozta, hogy 2008-ban körülbelül 3200 köbméter vizet fogyasztottak el a helybeliek. Ha minden ember a csecsemőtől az aggastyánig elfogyaszt naponta 3 liter vizet, az összesen akkor sem haladja meg a 100 ezer köbmétert. Az összes többi vizzel WC-t öblítettek, mostak, mosogattak, autót mostak, kertet öntöztek. Minden harminc liter vízből tehát 29 litert teljesen fölöslegesen tisztítanánk meg iszonyatos költséggel, az energiafelhasználódás megduplázódna, ami környezetvédelmi szempontból is abszurdnak tekinthető költség, túl a beruházás költségein.

A polgármester levelére az ÁNTSZ Dél-alföldi Regionális Intézete elismerte, hogy a csanyteleki ivóvízben mért ammónium nem jelent veszélyt a lakosság egészségére. Az ÁNTSZ központjának közegészségügyi főosztálya is megerősítette ugyanezt. A tisztiorvosi szolgálat ugyanakkor hozzátette: ez az álláspontja nem jelent felmentést az ivóvízminőség-javító program megvalósítása alól. Vojnik Mária, az Egészségügyi Minisztérium államtitkára azt írta Forgó Henriknek: `Magam is egyetértek Polgármester Úrral abban, hogy olyan településen, ahol egészséges az ivóvíz, és ezt laboratóriumi adatok is alátámasztják, népegészségügyi indok miatt nem indokolt az ivóvízminőség- javító projektben való részvétel.`. Azt is hozzátette azonban az államtitkár aszszony: `Az e levélben foglaltaknak semmiféle jogi kötelező ereje nincs.` idézte a választ a polgármester. Erre a célra az Európai Unió felajánlott egy óriási összeget, amit Magyarországon valakik bármi áron szeretnének elkölteni – értelmezte a helyzetet Forgó Henrik.

A község vezetője a szakértői véleményekkel is szembe menő lobbiérdekeket sejt a háttérben. Mint mondta, egy ilyen beruházásból a vizes szakmának hatalmas szakértői összegek jutnak, nem számít, hogy közben eladósítják az önkormányzatokat, és tovább terhelik az elszegényedő lakosságot.

Ezeket a berendezéseket csak a nyugat-európai országokból tudjuk behozni, tehát a fejlettebb államok a vízminőség-javítás kikényszerítésével valójában a saját cégeiket támogatják – mondta. Forgó Henrik akkor kezdett el ezen gondolkodni, amikor burkolt figyelmeztetéseket kapott arra vonatkozóan, hogy bezárathatják az önkormányzati intézményeket, ha nem vesz részt az ivóvízminőség-javító programban, illetve más célokra sem fog uniós támogatást kapni.

Végül is lesz ivóvízminőség-javítás, csak másképp. A Csongrádi Kistérségben úgy határoztak, hogy létrehoznak egy új konzorciumot, és az összes közintézményben helyi víztisztító berendezéseket szereznek be. Meggyőződését fejezte ki, hogy ebben a formában 200 ezer forint alatt lenne az összes költség.