A probléma nagyon gyakran az, hogy az érintettek többsége a súlyosabb tünetek megjelenéséig nem is tud szervi problémájáról, holott a vese `meghibásodása`, a hozzá társuló vagy azt kiváltó betegségek többsége könnyen és gyorsan felismerhető lenne (például legalább évente kétszer, háromszor elvégzett rutin szűrő-, illetve laborvizsgálatokkal).

Fertőzések, gyulladások, anyagcserezavarok

A vesebetegségek többsége gyulladásos eredetű. Veszélyesebb forma az autoimmun-betegség, amely a működő veseszövetet károsítja, és a szervezetben zajló fertőzések, gyulladások súlyos szövődménye. Kiváltója lehet akár egy gennyes torokgyulladás, de akár a gyulladt íny, a rossz fogak is vesegyulladáshoz vezethetnek.

A vesemedence-gyulladást főleg nőknél a gyakori, kezeletlen hólyaghurut, a férfiaknál pedig a prosztata megnagyobbodása miatt pangó vizelet okozza.

Az elhanyagolt hólyaghurut következtében kialakuló vesemedence-gyulladás amennyiben több alkalommal tér vissza a vese elégtelen működését/leállását okozhatja.

A vese megbetegedését előidézheti például a köszvény is. Ez a fájdalmas ízületi gyulladás valójában egyfajta anyagcserezavar, amely a húgysav fokozott vagy éppen elégtelen termelődésével függ össze.

A húgysav nemcsak az ízületeket, hanem a veseszöveteket is megtámadhatja. A szabálytalan húgysavtermelődés összefügghet a túlzott hús- és állatifehérje-fogyasztással, így megelőzhető, ha mennyiségüket csökkentjük az étrendünkben.

Amikor kő kövön marad

Sajnos előfordulhat, hogy a vese működési zavarait, megbetegedését örökletes hajlam okozza.

A vesekövességben szerepe lehet a genetikai örökségünknek is, ám megfelelő kockázatkezelő életvitellel jó eséllyel mérsékelhetjük a kőképződés esélyét.

Nem eléggé köztudott, hogy az ismételt vesekőképződésben szerepet játszhat többek között bizonyos gyógyszerek/vitaminok, étrend-kiegészítők gyakori vagy nagy dózisú szedése (a magas D-, C-vitamin, illetve kalciumbevitel). Vesekövességet okozhat az elégtelen folyadékfogyasztás, a helytelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód is.

Előfordulhat, hogy a vesekövek megléte semmilyen kellemetlenséget nem okoz `tulajdonosuknak`, mert oly mértékben beágyazódtak, hogy esetleg évtizedekig nem mozdulnak el `megszokott` helyükről.

Hirtelen fellépő, heves, szinte elviselhetetlen deréktáji, alhasba kisugárzó fájdalom, émelygés, hányás, székelési és vizeletürítési nehézség, alhasi puffadás, esetleg véres vizelet jelezheti már egy icipici kő `elindulását` is (gyakran utazás közben a rázkódás miatt).

Bármely fent felsorolt tünet jelentkezésekor azonnal fordulj orvoshoz!

A baj nem jár egyedül?

Nemritkán a veseműködési zavar hívja fel az orvosok figyelmét a szív- és érrendszer károsodásaira, más esetekben viszont a már `meglévő` magas vérnyomás és a cukorbaj ássa alá a vese egészségét.

A cukorbetegség következtében kialakuló vesekárosodást csak magának az alapbetegségnek a `karbantartásával`, valamint testsúlycsökkentéssel és rendszeres testmozgással lehet megelőzni.

Kisebb arányban, de belejátszhat a veseműködés ellehetetlenülésébe a hipertónia is. Ez különösen akkor fenyeget, ha a normálisnál magasabb vérnyomás egy ideig észrevétlen marad, és mire kiderül, már károsította a vesét.

Ezért is javasolják a belgyógyászok és az urológusok/nefrológusok, hogy az életkor előrehaladtával rendszeresen ellenőriztessük/ellenőrizzük a vérnyomásunkat.

Fontos!

* A `kiszűrt` és megfelelően kezelt magas vérnyomás, a jól karbantartott cukorbetegség csökkentheti a veseműködési zavarok (a veseelégtelenség) kialakulásának kockázatát.
* A veseproblémák az előírt kezelésekkel, a rendszeres orvosi kontrollal jól karbantarthatók.
* A még tünetmentes állapotban elvégzett rutin-vizeletvizsgálat (amellyel az albumin, illetve a kreatinin nevű anyagok megjelenését nézik a vizeletben) rámutathat a vese és az érrendszer kezdeti károsodására.
* Ha étvágytalanság, gyengeségérzet, émelygés, hányás, hasmenés, rossz lehelet, ödéma, deréktáji, hasi, alhasi panaszok, vagy kiugró vérnyomásértékek jelentkeznek, sürgősen orvoshoz kell fordulni.
* A laikusok által `felfázásnak` nevezett megbetegedés valójában a hólyag gyulladásával jár, melyet a közhiedelemmel ellentétben nem meg- és felfázás, hanem baktériumfertőzés okoz. A betegség elsősorban a nők körében gyakori, és általában nyáron jelentkezik. A hólyaghurut/hólyaggyulladás nemritkán együtt jár ún. társult nőgyógyászati tünetekkel (hüvelyi gyulladással, folyással) is. A gyulladás akutból krónikussá válhat, ha nem kezelik, illetve ha az antibiotikus kezelést a beteg önkényesen megszakítja.

Forrás: Ötvenentúl