Köszöntőjében dr. Lázár János polgármester, országgyűlési képviselő rámutatott: Vásárhely már többször bizonyította, fontosak számára a gyermekek, a kicsik nevelése, amelynek újabb állmomása, hogy a könyvtár gyermekkönyvtára felvette Pósa Lajos nevét.

Kun Miklós Jenő, a Pósa életmű kutatója kiemelte: a hazai kisdednevlés mindig is az élen járt, és Pósa Lajos munkássága mutatott rá, hogy valódi, magyar mesék és versek kellenek ahhoz, hogy a gyerekek lelkét meg tudják érinteni.

A konferencián Pósa lajos műveiből műsort adtak az Exner Leó Ódoda kicsinyei, Pregitzer Fruzsina Jászai-díjas színművész Bródy Sándor Egy parasztasszony meg a fia című novelláját mondta el, és a díszterem előterében kiállítás látható a Pósa Lajos szobor alkozójának, Gábor Emese Pósa-illusztrávióiból.

Pósa Lajos költő és hírlapíró 1850. április 9-én született Radnóton, Gömör vármegyében. Középiskoláit Rimaszombaton kezdte el, Sárospatakon, a nagynevű református kollégiumban fejezte be. Egyéves reáliskolai segédtanárkodás után először Budapesten volt hírlapíró, majd a Szegedi Napló munkatársa lett. 1883-ban kinevezték a szegedi színház titkárának. 1889 végére már országos reputációval rendelkező gyermekköltőként hívta őt a fővárosba a Singer és Wolfner Kiadó. Ekkor alapították meg Az én újságom című legendás gyermekirodalmi folyóiratot, amelynek Pósa 1914. július 14-én, kilencvenhat évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig szerkesztője volt. Pósa bácsi költészetével, felesége, a népszerű `Pósa néni` meséivel, folyóiratával a dekadencia divatjának XIX. századvégi, XX. század elei korszakában divatba hozta az életörömöt, a hazaszeretetet, Isten és a család tiszteletét.

Saját korában is sokan fitymálták, de még nagyobb volt azoknak az olvasóknak és kortársaknak a száma, akik rajongva szerették. Korabeli cikkekben, olvasói levelekben sokan fejezték ki abbéli vágyukat, hogy Pósát terjesszék föl Nobel-díjra. A magyar naturalizmus író óriása, Bródy Sándor, aki pedig egészen más stíluseszményt vallott magáénak, azt írta 1914-ben a Pósa-gyűjteményes kiadás előszavában, hogy ha Burns írta volna Pósa verseit, az egész világ tapsolna Pósa Lajosnak. Pósa Lajos elkövette azt a rendkívüli jó tréfát írja Bródy, hogy ma, Budapesten, de más helyeken is, az apák és nagyapák nem tudnak beszélni unokáikkal, mert ezek úgy beleszerettek abba a nyelvbe, amelyet Pósa írt nekik, hogy nem akarnak németül tanulni és írni.