A kétpói Urbán Laci bácsi nagyot nézett tavaly ősszel: levelet kapott a Hivataltól, amiben az állt, hogy három évvel korábban jogosulatlanul vett igénybe a földje után területalapú támogatást, így majd’ másfél millió forint visszafizetésére kötelezik. Laci bácsinak erős káromkodhatnékja támadt.
Sok gazda keveredik elhúzódó jogvitába a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatallal, az úgynevezett területalapú támogatással kapcsolatban. Az uniós csatlakozásunk óta használjuk ugyanis Magyarországon is a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszert (MePAR), ami nagy pontossággal tartalmazza a mezőgazdasági művelésű területek — szántók, legelők — térképészeti blokkokra bontott nagyságát, felosztását. A támogatást igénylők ennek a rendszernek az adatai alapján töltik — töltötték ez idáig — ki az éves igényléseiket, többnyire a falugazdászok segítségével.

Ezek után, derült égből jövő villámcsapásként éri sokukat a hír, hogy a hivatal utólagos, alkalmanként több évvel későbbi ellenőrzései nyomán — szakzsargonnal élve — túligénylőkké váltak. Pedig a benyújtáskor nem lépték túl a MePAR által megadott területnagyságot, az MVH az igénylést befogadta, sőt esetenként még a támogatást is kifizette! Az utóellenőrzésekkor a hivatal egy szakcéggel a helyszínen fel is méreti a területet, s ha eltérés van annak eredménye és a támogatásigénylés között, akkor a hatóság lecsap: visszafizettet, levon, büntet.

Az esetek kapcsán az MVH elnökéhez, Margittai Miklóshoz fordult a szoljon.hu kérdéseivel, tisztázni, hogy miként büntethet a hivatal olyan földhasználót, aki éppen a hivatal által megadott adatok pontosságában bízva nyújtotta be a támogatási kérelmét. Hogyan büntethető utólag, évekkel később feltárt eltérések miatt?

— A MePAR nem közhiteles rendszer! — szögezte le elöljáróban a hivatalvezető. — Kizárólag a tájékoztatást szolgálja! A termelőknek nem e szerint kell a területalapú támogatást kérniük, hanem a tényleges használat alapján. Minden földhasználónak pontosan kell ismernie az általa használt terület nagyságát, és eszerint igényelni!

A válasz nyomán még inkább zavarba jöttünk. Margittai elnök úr a földhivatali nyilvántartásokat ajánlotta zsinórmértékül, csakhogy az általa vezetett hivatal üzemeltet egy honlapot a rendszerükről, aminek rögtön a címlapján ez olvasható:

`A Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer az agrártámogatások eljárásainak kizárólagos … rendszere. … a földterülethez kapcsolódó … támogatások igénylése során csak ennek az azonosítási rendszernek az adatait lehet használni. Az ilyen jellegű támogatások igénylésekor semmiféle más nyilvántartás (pl. az ingatlan-nyilvántartás) adatait a MePAR adataival szemben nem lehet figyelembe venni…` Most legyünk tehát okosak!
— Az utólagos ellenőrzés rendszerét egy uniós jogszabály rendezi — folytatta az elnök. — Eszerint, öt éven belül jogunk van bármelyik igénylőt utólag ellenőrizni, és eltérés esetén a támogatást visszavonni, akkor is, ha esetleg már jogerősen lezárt ügyekről van szó. Ez a rendelet felülírja a hazai törvényi előírásokat!

Végezetül pedig az elhúzódó ügyintézésekről, a fellebbezések végeláthatatlan, hosszú hónapokig tartó elbírálásáról kérdeztük Margittai urat.

— Sajnos igaz, folyamatos törvénysértésben vagyunk a fellebbezések elbírálásával — ismerte el az elnök. — Ennek egyik oka a leterheltségünk, a másik pedig az, hogy a fellebbezett blokkokat fel kell újra méretnünk, és ez sok időbe telik. Én már régóta mondom, hogy be kellene vezetni a fellebbezési díjat, mert ha a gazdáknak fizetniük kellene, akkor jobban meggondolnák a dolgot. Aki alappal fellebbez, az visszakaphatná a befizetett díjat.

A kétpói Urbán László természetesen fellebbezett a három év után jött hivatali határozat ellen. Várja annak elbírálását, mi pedig újabb kérdéseket tettünk fel a hivatalnak. (szoljon.hu)