Pósa Lajos számos gyermekregényével és az általa alapított, `Az én újságom` című folyóirattal alapozta meg a hazai ifjúsági- és gyermekirodalmat. A korábbi évtizedekben méltatlanul elfeledkeztek róla, de hála a kutatóknak, közöttük Kun Miklós Jenőnek sikerül újra az őt megillető irodalomtörténeti helyre emelni mondta el Soós Csilla, a vásárhelyi könyvtár igazgatója.

Már áll a szobor talapzata az Andrássy úton, a könyvtár épülete előtt, amelyre felkerül a meseíró és kiadó mellszobra, amelyet Gábor Emese szobrászművész alkotott meg, és ajándékozott a városnak.

A Pósa Lajosra emlékező nap a városházán tudományok konferenciával kezdődik, amelynek levezetője Simon Ferenc, a Bethlen Gábor Református Gimnázium tanára lesz. Dr. Lázár János polgármester, országgyűlési képviselő köszöntője után az Exner Leó Óvoda kicsinyei adnak műsort, majd Kun Miklós Jenő, Pósa-kutató előadásában részletezi, hogyan is hatott az író munkássága a gyermeknevelésre. A szegedi irodalomtörténész, Mikola Gyöngyi Kosztolányi és Pósa kisgyermekképéről tart elemző előadást, majd Apró Ferenc művelődéstörténész `Pósa Lajos Móra Ferenc tollán` címmel tart előadást.

A díszterem előterében Gábor Emese szobrászművész Pósa-illusztrációiból nyílik kiállítás, majd a könyvtár épülete előtt felavatják Pósa Lajos szobrát, amelyet Bán Csaba református tiszteletes áld meg. A könyvtárban a délután folyamán Pósa Lajos korának dokumentumaiból is kiállítás nyílik az előcsarnokban.

Pósa Lajos élete

Pósa Lajos 1850. április 9-én született Radnóton, 1914. július 9-én halt meg Budapesten. Gömör megyei parasztcsaládból származott. Tovább taníttatták Rimaszombatban, majd felsőbb osztályok elvégzésére már Sárospatakon, hátha pap, ügyvéd vagy tanár lesz belőle. Pósa Lajos végül is Pestig jutott. Rövid ideig tanított is az akkor egészen újfajta középiskolákban, amelyet “reáltanodá”-nak, majd hamarosan reáliskolának neveztek. De már 1870-től – tehát 20 éves korától – cikkei és versei jelentek meg. Hamarosan kiderült, hogy igen jó munkatárs az újságszerkesztőségekben. Eleinte a Bolond Miska c. humoros lap, később az Ellenőr, 1875-től a Nemzeti Hírlap, 1881-től a Szegedi Napló munkatársa. A lapot a vidéki jelentéktelenségből az országos érdekességig fejlesztette, és létrehozott benne egy ifjúsági rovatot, amelyért kisgyermekek szülei országszerte vásárolták. Jól tudta felismerni a megfelelő fiatal munkatársakat. Ennek az ifjúsági rovatnak a színvonalát jelzi, hogy ott indult írói útjára Gárdonyi Géza, Benedek Elek, Sebők Zsigmond. Később mindhárman nemcsak mint idősebb barátjukra, de mint nevelőjükre, példaképükre is néztek Pósa Lajosra.
A nagy fordulat Pósa életében is, a magyar ifjúsági irodalom történetében is 1886-ban történt, amikor összegyűjtve addig írt és különböző újságokban megjelent ifjúsághoz szóló költői műveit, a híres fővárosi kiadóvállalat, a Singer és Wolfner “Gyermekversek” címen kiadta, így szép irodalmi nyelvű, művészien jó és jól mondható, esetleg alsó iskolákban szavalható versek kerültek a magyar kisfiúk és kislányok kezébe.
Pósa Lajos 1889-től haláláig ismét Budapesten élt. Benedek Elekkel együtt megindította az első irodalmi értékű gyermeklapot Én Újságom címmel, és annak szerkesztője volt 35 éven át. Az Én Újságom mindvégig országszerte kelendő, hetenként megjelenő, kifejezetten a kisgyermekekhez szóló újság volt. Pósa Lajos derűsen, ötletes csevegések közt volt vezéralakja a kávéházi “Pósa-asztal”-nak, ahol időnként az ország legtekintélyesebb írói és újságírói is szívesen elbeszélgettek, és adtak gyerekeknek szóló kéziratokat az “Én Újságom” számára. Pósa Lajos legfőbb jelentősége, hogy rangot adott az ifjúsági irodalomnak. Írók, költők, tudósok versengtek, hogy ifjúsági szerzőnek ismerjék el őket a gyermekek is, a kávéház törzsasztalánál ülők is.
Pósa Lajos lelke mélyéig megmaradt tanítónak, méghozzá a legkisebb gyermekek tanítójának. Mesékben, példálózásokban és főleg költeményekben ezeket a legifjabbakat akarta és tudta tanítani becsületre, hazaszeretetre, a természet szépségének szeretetére, a szép versek élvezetére. Pósa egyébként a mai olvasó szerint is tudott verset írni. Ez az erénye elsősorban a mesék, kész történetek megverselésekor érvényesült. (Kacor király, A kis gömböc, Tülökvár). Madarakról és más állatokról szóló versei, babatörténetei között ma is találunk időtálló darabokat. Ezek a versek nagyon fontosak voltak a maga idejében.
1892-ben beválasztották a Petőfi Társaságba. Számos verskötete és több mint 50 kötetnyi gyermekverse jelent meg. Műveit számos idegen nyelvre lefordították. Több száz versét megzenésítették. Az akkoriban – és még jó ideig – oly népszerű “magyar nóta” legművészibb mesterei így Dankó Pista is – főként az ő dalait zenésítették meg (állítólag több mint 400-at), de még a fiatal Bartók Béla is öt Pósa-versből csinált magyar nótát. A hódmezővásárhelyi Fekete Sas vendéglő falán elhelyezett emléktáblára Pósa Lajos híressé vált dalának szövegét vésték: “Vásárhelyi sétatéren Béla cigány muzsikál, Hajlik ide, hajlik oda liliomszál, rózsaszál.” Exner Leó Pósa Lajos számos gyermekversét zenésítette meg.
Ez a helyzet maga is helyet biztosított volna Pósa Lajosnak, ha nem is a költészetben, de az irodalmi kultúrában. Költői és irodalomtörténeti rangját azonban a kisgyermekekhez szóló költészet és a legkisebbeknek szerkesztett irodalmi lap adta. Ennek a korszaknak meghatározó nagy alakja lett és maradt.
Bródy Sándor, a nagy hatású író, az egész modern hazai irodalom ösztönzője, és Hermann Ottó, a vele kortárs tudomány egyik kiválósága együtt tartotta és hirdette kulturális életünk egyik főalakjának.