Az ünnep arra emlékeztet, hogy szenvedése előtt Jézus felment Jeruzsálembe, hogy az ünnepi pászka-vacsorát ott költse el tanítványaival. Az Olajfák hegyénél két tanítványát előreküldte egy szamárcsikóért, amelyen még nem ült ember, majd ezen vonult be a városba. Az ujjongó nép pálmaágakkal integetett, innen a latin elnevezés: Dominica in palmis de passione Domini, azaz pálmavasárnap az Úr szenvedéséről.

Az egyházi liturgiában már az első századoktól fogva gyökeret vertek a jeruzsálemi bevonulást felelevenítő szertartások. 400-ban ünnepi menetben vonultak a hívek pálmaágakat lengetve az Olajfák hegyéről a városba. Hamarosan Konstantinápolyban, majd a XI-XII. századtól Rómában is szokásba jöttek a virágvasárnapi szertartások, a hívek által hozott pálmaágak megáldásának szokása bizonyíthatóan a VIII. század közepére nyúlik vissza. Az ókori világban a pálma az élet, a reménység, a győzelem jelképe volt, és a vértanúkkal is összefüggésbe hozták. Az idén a mátraverebély-szentkúti nemzeti kegyhely templomához szamárháton vonul a ferences rend főnöke, felelevenítve Jézus bevonulását.

Azokban az országokban – mint hazánkban is -, ahol nincs pálma, barkát szentelnek meg a katolikus papok virágvasárnap. A barka beszerzésére az ünnep vigíliáján, azaz szombaton kerül sor, egyes helyeken ez a harangozó feladata volt, máshol lányok, legények és gyerekek szedték a fűzfabarkát. A virágvasárnapi szertartás a barkaszenteléssel kezdődik, majd körmenettel folytatódik. A szentmisében ekkor olvassák fel Jézus szenvedéstörténetét, a passiót Szent Máté evangéliumából. A megszentelt barkát elégetik a következő év hamvazószerdája előtt, és ezzel hamvazza a pap a híveket.

A szentelt barkához országszerte számos hiedelem fűződik. A legelterjedtebb szerint ha a templomból jövet lenyeljük egy szemét, az megvéd a betegségektől, főleg a torokfájástól. Egyes helyeken úgy tartják, hogy a megszentelt barkát nem szabad a házba bevinni, mert akkor nyáron sok légy lesz, ezért azt a padlásra, ablakba, házereszre akasztják. Elterjedt hiedelem, hogy égiháborúkor a barka megvéd a villámcsapás ellen. Más helyeken, például Gyimesben csak a szentelt barkát lehet bevinni a házba, mert ha megszenteletlenül kerül oda, elhullnak a csirkék és egyéb aprójószágok. Virágvasárnapi szokás több palóc községben az úgynevezett kiszehajtás, azaz a tél temetése. A lányok egy szalmabábut női ruhába öltöztetnek és körülhordozzák a faluban, azután levetkőztetik, a szalmát pedig elégetik vagy vízbe dobják, hogy elűzzék a telet és a betegségeket.

Virágvasárnapon tilos a munka, s főként a mulatság. A Mátraalján úgy tartják, hogy ekkor nem szabad táncolni, mert letáncolnák a fákról a virágot. A népszokás szerint ekkor jó elvetni a virágmagvakat, mert szebbek és illatosabbak lesznek. Forrás: Stop