Tóth Lajos atya példaként állította a hívek elé a márciusi ifjakat, akik példát mutattak az áldozatkész hazaszeretetből. A bibliai példa alapján a lelki pásztor rámutatott: Jézus annak idején nem csak a történelmi Jeruzsálemért hullatott könnyet, hiszen a magyar nemzet is mindannyiszor tragédia érte az országot, ahányszor képtelen volt összefogni a baj ellen. Történelmi sorsfordítónak nevezte a válsztást, és figyelmeztetett: közöny, vagy hanyagság miatt senki sem maradjon otthon, és támogassák a becsület és tiszta erkölcs vezette szervezet jelöltjét.

Kása Ferenc tiszteletes a szabadság értékeire mutatott rá, kiemelve, hogy már több olyan generáció is megszületett, akik nem tudják, milyen egy elnyomó hatalom alatt élni.

Németh László plébános Máriához, a magyarkok védőszentjéhez fohászkodott, míg Bán Csaba lelkész a reformkor önzetlenségét állította példaként: akkor a nemesség jelentős része lemondott előjogairól, hogy azzal a polgárság kialakulását és a jobbágyság felszabadítását mozdítsa elő. A tiszteletes rámutatott: a demokráciában megválosztott vezetőknek nem csak saját hasznukat, hanem a közjót kell tekinteni igazi céljuknak.