A Magyar Kultúra napján Szénási Jánossal ültünk le beszélgetni, akinek feleségén kívül másik szerelme az agyag, családjain kívül pedig gyermekeinek tekinti a három egymástól jól elkülöníthető vásárhelyi iparművészeti stílust, a tabánit, az újvárosit és a csúcsit.
A mester hozzátette, bár ő mindhármat jól ismeri, mindhárom technikát alkalmazza is, mégis a piacon a legkeresettebb a csúcsi kerámia.
Mint azt megtudtuk, Vásárhely iparművészeti szempontból is egyedi, mert nincs még egy olyan település az országban, ahol három, egymástól különálló stílus alakult volna ki. Ebből is jól látszik, hogy a vásárhelyi emberek egyben kultúraszerető emberek is.
A csúcsi fazekasok fehér edényeket készítettek, amit aztán kobalt-oxiddal színezett kék, piros és zöld írófestékkel díszítettek.
Az újvárosiak fekete, barna, sárga színeket használtak, valamint előtérbe helyezték a zöld mázas edényeket is.
A tabáni fazekasság ismertetőjele, hogy az itteni keramikusok használták a legtöbb féle színt, ezért is hívták őket `tarkásoknak`.
Ami a kiállításokat illeti, szintén büszke lehet Szénási János, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a megszerzett díjak és elismerések. Nyíregyházán Arany-plakettet kapott, majd a fazekasság hazájában, Mezőtúron sikerült egy első helyezést, majd pár év múlva egy harmadik helyezést szerezni. Siklóson Alkotói-díjjal jutalmazták, Kecskeméten egy kiállításon harmadik helyet ért el, 1990-ben pedig megkapta a népi iparművész címet.
2009. augusztus 20-án, Szent István ünnepén magától Hiller István oktatási és kultúrális minisztertől vehette át a Népművészet Mesterének díját, ami a szakma legnagyobb elismerése.
Mint azt Szénási János beszélgetésünkkor elmondta, fiatal korában két nagy tanítómestere volt, az egyik Lázi János, egy fazekas dinasztia tagja, aki keze alatt még ipari tanuló korában dolgozott a Majolika gyárban, majd később Korsós Sándor lett a tanító, és 1980-ban, amikor ő maga is ipart váltott, megismerkedett Nagy Verával, a Tornyai János Múzeum akkori munkatársával, aki segített a fazekasnak a különböző stílusok megismerésében, hiszen a Majolika gyárban sok mindent meg lehetett tanulni, ám a népi iparművészethez nem értett még az ember.
Sokan állítják, minden sikeres férfi mögött egy erős nő áll, és bizony ez így van Szénási János esetében is, aki már 41 éve él boldog házasságban feleségével, Tóth Erzsébettel, aki a vállalkozást menedzseli.
Szénási János kiemelte, amíg bírják, megmaradnak a szakmában, hogy kielégíthessék a piac igényeit és új dolgokat alkothassanak.

Fekete Evelin