Olvasói levél: A csend csődje

Egy olvasónk, Kelemen V. László az alábbi levelet juttatta el szerkesztőségünkhöz, amit változtatás nélkül közlünk.

Uszításból még soha nem készült tégla

„Márki-Zay Péter talán kicsit arrogánsabban hangsúlyozta saját szerepét az ellenzéki összefogás tető alá hozásában, immár teljesen elfelejtkezve arról, hogy ő maga is úgy jutott polgármesteri székhez, hogy az ellenzéki pártok tolták hátulról.” Ez nem a saját mondatom, hanem a közismerten ellenzéki Mérce írta a március 15-i összellenzéki eseményről. Ugyanaz a Mérce, melyet beidézve Márki-Zay Péter arról ír, hogy a Fidesz budapesti rendezvényén kevesebben voltak, mint náluk. Ilyen az, amikor valaki a tökéletes szereptévesztés mellett már a tényeket sem tiszteli, tavaly februári hódmezővásárhelyi megválasztására pedig forradalomként tekint, magának az 1848-as hősöknek kijáró tiszteletet követelve.

https://merce.hu/…/latvanyosan-nem-tuzelt-fel-senkit-az-e…/…

Tekintsünk el attól, hogy a vásárhelyi polgármester állításával szemben még az Index szerint is csak pár ezren mentek el az ellenzéki összeborulásra, míg Orbán Viktort mintegy húszezren hallgatták meg. Helyben, a kőfalak mentén ez nem annyira érdekes. Az már sokkal inkább, hogy az ideiglenesen Vásárhelyen tartózkodó Márki-Zay mit művelt otthon, abban a városban, melyet irányítania kellene.

Miután egyetlen perc alatt ledarálta, hogy mi történt 1848-ban, rögtön elővette az unalomig ismert tirádákat. Ő a 2018-as forradalom hőse, a szeretet hatalmának felkent apostola, az „állampárt”lebontásának egyetlen letéteményese, a tévedhetetlen népi hős. Márki-Zay soha semmiért nem hibás, a „gyűlölet elszabadulásáért” pedig semmilyen felelősség nem terheli.

Tényleg?

Akkor miért kell szerinte minden Fideszre szavazónak lehajtott fejjel járnia? Miért kell Biszku Bélaként elbújnia annak, aki nem rá adja a voksát? Miért áruló mindenki, aki nem azokat az elveket vallja, mint ő, legyen akár az ellenzéki pártokban is? Miért vitte ki híveit egy sajtótájékoztatóra, ahol az őt támogató jobbikos képviselő fia fenyegetett egy operatőrt? Miért gondolja úgy: a félelem csak annyiban változott, hogy most már a másik oldalnak kell félnie? S miért jó az, ha félni kell? Miért riogatja folyton forradalommal, Magyar Gárdával, börtönnel, feljelentéssel, leleplezéssel, limuzinokból való kirángatással és kandeláberes célzásokkal politikai ellenfeleit?

Miért gondolja, hogy a hódmezővásárhelyieknek bármilyen haszna van ebből? A közélet háborgó tengere soha nem fog megnyugodni. Ha ez így megy tovább, akkor valóban a víz lesz az úr, csakhogy elsöpör mindenkit, aki a csónakban ül. De nem fog: egyre kevesebben gondolják azt, hogy az emberek egymás ellen hangolása eredményes taktika. Mindez látszik a vásárhelyi ünnepségek látogatottságából is.

Most, amikor azokra emlékeztünk, akik életüket adták mai szabadságunkért, felelősséget kellene éreznünk utódainkért is. A vásárhelyiek ugyanis nekik fogják a várost átadni. Nem mindegy, hogy a gyűlölettől alapokig lerombolva, vagy közösen felépítve, úgy, ahogy egy XXI. századi polgárhoz méltó, melyre Grezsa István fideszes képviselő célzott is március 14-én mintegy félezer vásárhelyi emlékező előtt. Összefoglalta, mire gondolok: egy polgármesternek nem az a dolga, hogy zavaros téveszmék utazó nagykövete legyen Kübekházától Londonig, hanem az, hogy saját városának elkötelezettjeként építse azt. Uszításból még nem készült tégla.

A háborgó tengeren minden hajó elsüllyed. Akkor különösen, ha a kapitány utasítására a matrózok terrorizálják folyamatosan az utasokat, miközben azok a lékeket tömnék be.

Kelemen V. László “