Ragaszkodnak a nevükhöz a magyar nők

Minden pár életében fontos pillanat, amikor az anyakönyvvezető előtt számot adnak arról, hogy milyen körülmények között szeretnének házasságot kötni. Mindez egy olyan, a házasságkötést legalább egy hónappal megelőző hivatali aktus, amelynek része az is, amikor az anyakönyvvezető felteszi a kérdést: az ara milyen asszonynevet vesz fel. Ez nem mindig egyértelműen megválaszolható – mindazonáltal nem is bonyolult – olvasható a hirado.hu-n.

A nők ma több lehetőség közül választhatnak. Az egyik lehetőség, amikor a feleség megtartja a születési nevét – legyen mondjuk Kiss Bettina. Ha a leendő férj neve Varga Tivadar, akkor a menyasszony kérheti a Varga Tivadarné elnevezést, ami egyébként itthon hagyományos változat – magyarázta Deli Andrea, a főváros III. kerületi önkormányzatának anyakönyvvezetője.

A nő felveheti a Varga Bettina nevet is, vagy lehet köztes megoldásként Vargáné Kiss Bettina. Az ötös névkód a leghosszabb – jegyezte meg Deli Andrea –, ez a két teljes nevet tartalmazza: az említett példa esetében így Varga Tivadarné Kiss Bettina kerülne az anyakönyvbe.

2004 januárja óta lehetőség van a kötőjeles elnevezésre is, ahol a feleség és a férj vezetékneve tetszőleges sorrendben követi egymást: Kiss-Varga Bettina vagy Varga-Kiss Bettina. Amikor ezt a névhasználatot bevezették, lehetőség nyílt arra is, hogy a férj vegye fel a feleség nevét, így megszűnt az asszonynév mint terminus alkalmazása is, helyette ma már házassági néven „futnak” a névváltozatok.

Deli Andrea tapasztalatai szerint a speciálisan magyar, „-né” képzős elnevezés kiveszőben van, csak elvétve kérnek ilyet az arák. Sosem volt még ilyen népszerű viszont a kötőjeles opció, ami egyre inkább kiszorítja a „-né” plusz születési nevet.

A férjek szeretnének megjelenni

Ha az anyakönyvvezető felteszi a leendő házaspároknak – vagyis inkább a menyasszonyoknak – a kérdést a névválasztásról, akkor sokan maradnak a születési névnél. Ha pedig a névváltoztatás mellett határozzák el magukat, akkor többnyire a kötőjeles verziót választják.

A „-né” képzős, hagyományos formához jellemzően a leendő férjek ragaszkodnak inkább, és ők is a családi tradíciók miatt, azonban az ezzel kapcsolatos, anyakönyvvezető előtt zajló viták többnyire valamelyik kompromisszumos névváltozat javára dőlnek el. Az is kijelenthető Deli Andrea szerint, hogy a férfiak zöme határozottan igényt tart arra, hogy a feleség nevében is jelenjen meg az, hogy „hozzátartozik”.

Népszerűek a külső helyszínek

A hagyományokkal való szakítás egyre inkább megjelenik a hivatalos esküvők helyszínválasztásában is. Sokan kérik, hogy az anyakönyvvezető ne a hivatalban, hanem például étteremben, szállodában, egy parkban, netán – a III. kerületi önkormányzatról lévén szó – a Duna-parton adja össze őket.

Ennek tarifája önkormányzatonként változik, miután a képviselő-testület határoz róla. A külső helyszínen levezetett esküvő a III. kerületben 100 ezer forintba, míg a házasságkötő teremben ez hivatali időn kívül 20 ezer forintba kerül. Van lehetőség díjmentes egybekelésre is: a lényegre szorítkozó „szertartás” hivatali időn belül, legfeljebb két tanú jelenlétével kérhető, irodai körülmények között.

Fontos alapvetés a 30 napos várakozási idő is, amelynek a házassági szándék bejelentésétől a házasságkötésig el kell telnie. Indokolt esetben ettől el lehet térni (el lehet tekinteni), ilyen indok lehet az óbudai anyakönyvvezető szerint jellemzően a baba érkezése, lombikprogramban való részvétel, hitelfelvétel vagy közeli halállal fenyegetettség.

A házasodási „csúcs” a fővárosiak tapasztalata szerint áprilistól szeptember végéig tart, de már ez sem feltétlenül törvényszerű, egyre többen vállalják be a téli esküvőt. A III. kerület egyébként rendkívül felkapott, tavaly több mint 760 párt adtak össze, nem volt ritka az olyan péntek-szombat sem, amikor félóránként cserélődött a násznép az anyakönyvvezetők előtt.

Vidéken más is meg nem is

A déli kisváros, Szigetvár anyakönyvvezetője megkeresésünkre elmondta, hogy feléjük a házasodási „tempó” nyilvánvalóan más, mint Budapesten, de ez persze nem azt jelenti, hogy arányaiban kevesebben kelnének egybe arrafelé. Sőt: Dani József jelenleg egymaga látja el az anyakönyvvezetői teendőket a városban, de hamarosan két új kolléga is csatlakozik hozzá, nagy szükség van rájuk.

A névválasztási divat vidéken nagyjából ugyanúgy alakul, mint a fővárosban. A hagyományos, „-né” képzős nevet már itt is csak elvétve igénylik a menyasszonyok, ám az viszonylag gyakori, hogy a házasságot egyúttal lehetőségnek tekintik a „kedvezményes” névváltoztatásra a házasuló felek. Ám – derült ki – a kötőjeles névverzió a legelterjedtebb itt is.

Dani József örvendetesnek tartja, hogy egyre inkább divatba jönnek a külső esküvői helyszínek arrafelé is, és külön öröm számára, hogy sokan választják a szigetvári várat a nagy eseményhez. A vidéki kisvárosokban a külső helyszínen „celebrált” esküvőkért nagyjából 30 ezer forintot kérnek, a hivatali időn kívüli, de hivatali helyiségben kötendő házasság úgy 20 ezer forintba kerül.

Aki a hivatali körülményekhez ragaszkodik, annak a szigetvári anyakönyvi hivatalnál felajánlják – csak hogy emlékezetesebbé tegyék a fontos perceket –, hogy a díszterem erkélyéről, a történelmi városközpontra letekintve üdvözölje az ifjú pár az anyakönyvvezető társaságában a násznépet és a városlakókat. Az erkélyjelenet – természetesen – nem kerül pénzbe.

Az a bizonyos mellérendelő kötőjel

A 2004. január 1-jétől érvénybe lépő törvény jelentősen bővítette a házasságkötéskor felvehető névformák körét. Túl azon, hogy attól kezdve a férj is dönthet arról, hogy a saját teljes nevét viseli vagy a feleség családi nevéhez hozzákapcsolja a saját keresztnevét, a férj és a feleség felveheti a kettőjük vezetéknevéből összekapcsolt névformát – ahogy azt fentebb is említettük.

Az újonnan megjelent, kéttagú, kötőjellel összekapcsolt házassági nevek grammatikai szempontból mellérendelő szerkezetek – olvasható Fercsik Erzsébet A magyar asszonynevek hagyományos és új formái című munkájában. A kötőjellel összekapcsolt házassági nevek népszerűségét részben lélektani okok támogathatják – derül ki az anyagból –, hiszen a névtípus nemcsak a házasságra lépő férfi és nő összetartozását, hanem – a mellérendelő szerkezet révén – az egyenrangúságát is tükrözi.

Bárhogy is döntsenek az érintettek, fontos tudni hogy a névválasztáskor semmi sem lesz kőbe vésve. Ha valaki nem tud azonosulni a házasságkötéskor felvett névvel, bármikor kérhet névváltoztatást háromezer forint illeték befizetése után.

Forrás: hirado.hu
Fotó: Illusztráció (MTI)