Kováts Dénes: meg kell erősítenünk a köztudatban azt, hogy meddőnek lenni nem szégyen

Életmód rovatunk újonnan indult, hétről-hétre megjelenő cikksorozatának e heti témája a meddőség.

Kérdéseink megválaszolásában ezúttal a hódmezővásárhelyi kórház szülészeti osztályának főorvosa, Kováts Dénes volt segítségünkre.

Mit értünk a meddőség fogalma alatt?

– Elsősorban nagyon fontos hangsúlyt kell fektetnünk arra, hogy meddő az a pár, akiknek természetes úton nem lehet gyermekük. Avagy, sem a női sem pedig a férfi nemet nem választhatjuk külön ebben az esetben és nevezhetjük csak az egyik felet vagy csak a másikat meddőnek. Mivel ők közösen szánták rá magukat arra, hogy szülők lesznek, így meddővé is gyakorlatilag együtt válnak. Történik persze mindez úgy, hogy vagy az egyiküknél vagy pedig a másikuknál jelentkeznek olyan okok, amelyek kiváltják magát a meddőséget. Meddőségről tehát akkor beszélünk, ha fogamzásgátlást nem alkalmazva, rendszeres szexuális élet mellett nem következik be a teherbeesés egy év időtartam alatt. Azt viszont tudni kell, hogy ebben az egy évben ugyebár a nőknek tizenkét napjuk van a teherbeesésre. Ha ezen tizenkét alkalmon kívül nem sikerül teherbe esni, az már viszont értelemszerűen nem nevezhető meddőségnek.

Kováts Dénes: meg kell erősítenünk a köztudatban azt, hogy meddőnek lenni nem szégyen 1

Melyek azok az okok úgy a nőknél, mint a férfiaknál, amelyek megakadályozhatják őket abban, hogy a terhesség létrejöjjön?

– A női meddőség leggyakoribb okai között a petevezető károsodása, elzáródása, a peteérés rendellenességei, vagyis az ovulatio hormonális okok miatti hiánya, a prolaktin (a szoptatást elősegítő hormon) szint emelkedése, a méhnyak (cervix) nyák átjárhatatlansága a spermiumok számára, az endometriózis, a policisztás ovarium szindróma, a jóindulatú méhüregi elváltozások, és a kismedencei összenövések szerepelnek. Emellett számos egyéb ok is állhat még a meddőség hátterében. Ezek például a pajzsmirigy működés zavarai, a különböző gyógyszerek, a túlzott alkohol fogyasztás, a mértéktelen dohányzás, de a vesebetegségek és a cukorbetegség is szintén befolyásolhatják a nők fogamzóképességét. A férfiaknál fontos az ivarcsatorna átjárhatósága, illetve a spermiumok számának, mozgásának, alakjának megfelelő volta, hogy meg tudja termékenyíteni az érett petesejtet. Természetesen a közösülési képtelenség is kizáró ok, illetve megfelelő férfi hormon (androgén) termelődés is nélkülözhetetlen.

Kováts Dénes: meg kell erősítenünk a köztudatban azt, hogy meddőnek lenni nem szégyen 2

Amennyiben egy pár azt észleli, hogy hosszas próbálkozás után sem sikerül teherbe esnie a hölgynek, milyen vizsgálatok végzése vezet el odáig, míg megállapítják a meddőség okát az egyik vagy a másik félnél?

– Az adott pár női részéről a kivizsgálás egy rutin nőgyógyászati vizsgálattal kezdődik, kismedencei ultrahangvizsgálattal kiegészítve. Az ovulatio megléte, illetve hiánya döntő jelentőségű. Ehhez a ciklus adott napjain hormonszint-meghatározásokra van szükség, amit kiegészítünk ultrahangos követéssel is, mellyel szemmel látható a megfelelő nagyságú tüsző érése, megrepedése – az ovulatio létrejötte. A testhőmérséklet rendszeres megfigyelése is segítséget nyújthat a szakemberek számára. A posztkoitális teszt során a közösülést követően a a cervix nyákban vizsgálják az élő spermiumok számát. Ennek segítségével fény derülhet arra, ha esetleg a teherbeesést a nyákban jelenlevő antitestek gátolják. Mindezek előtt viszont kötelező egy andrológiai vizsgálatot elvégezni a férfinél. A petevezetők átjárhatóságának tisztázása már a kivizsgálás egy következő fázisa. A beavatkozás során kontrasztanyagos röntgen vizsgálattal feltárható a petevezetők állapota. Ezt laparoszkópos (hastükrözéssel) eljárással, festékanyag befecskendezésével is megállapíthatjuk, de így vizsgálhatók a kismedencei szervek, például a méh, a petefészkek. Az összenövések, az endometriozis diagnózisa is felállítható, sőt az esetek egy részében meg is oldhatók. A pár férfi tagjának a fent már említett andrológiai kivizsgálása során a külső nemi szervek, és az ondó vizsgálata történik meg. Fontos például az egy ejakuláció alkalmával távozó ondó mennyisége, PH-ja, a benne fellelhető hímivarsejtek száma, alakja, és a sejtek mozgása. Amennyiben ezen vizsgálatok alkalmával valamelyik félnél megállapításra kerül egy-egy ok, ami a meddőséget okozza, akkor szóba kell hoznunk az esetleges kezelési lehetőségeket a hőn áhított gyermekáldás érdekében.

Melyek ezek a lehetőségek?

A pároknál általában a meddőség gyógyszeresen kezelhető. Az ovulatio eléréséhez hormonális terápiára van szükség, a spermiumok betegségei is így szüntethetők meg. A reproduktív rendszer elzáródásai mikrosebészeti módszerrel megoldhatók, de a műtétek eredményessége igen alacsony. Ekkor jönnek képbe az asszisztált reprodukcio formái, először az in vivo (szervezeten belőli) inseminatio – az ép spermiumok feljuttatása a hormonálisan előkészített méh üregbe az indukált ovulatio napján. Sikertelenség esetén az in vitro (szervezeten kívüli) megtermékenyítés, az IVF-ET (az in vitro fertilisatio és embryo transfer) – vagyis a lombik bébi program jön szóba. Ennél laboratóriumi körülmények között történik a megtermékenyítés – a petefészekből nyert érett petesejtet hozzák össze a spermiumokkal, majd osztódásnak indult stádiumban visszahelyezik a méhüregbe. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezen lehetőségek közül élni egyikkel sem szégyen, sőt, meg kell erősítenünk a köztudatban azt, hogy meddőnek lenni sem szégyen. Nem lehet elégszer hangsúlyozni azt, hogy mennyire fontos egy-egy nőgyógyászati vizsgálat. A rendszeres kivizsgálások és a panaszok észlelésével való orvoshoz fordulás nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az adott páciens adott gondja mielőbb megoldódjon.

Fotó: Gémes Sándor