Mindenkinek más jut eszébe a magyar kultúráról

A Radió7 Közös nevező műsorában a magyar kultúra napja kapcsán a vásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium tanára, Simon Ferenc és az intézmény két diákja, Hévizi Regina és Kovács Edvárd voltak a vendégek. 

A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük, január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban, ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát.

Simon Ferenc a Bethlen Gábor Református Gimnázium tanára szerint, ha a magyar kultúra fogalmát és jelentőségét kellene meghatározni, minden bizonnyal a költészet, az irodalom, a lélek, a test, a nemzeti öntudat, az ételek és az öltözködés is része lenne annak. Ugyanis véleménye szerint minden, ami maradandó és alkotásnak minősíthető, az a magyar kultúra részét képezi. Célja a szlengek magyarosítása, és a diákok színház iránti szeretetre való nevelésre. Erre a Bethlen kiváló lehetőségeket is ad. 1987-ben alakította meg az úgynevezett Diákszínpad színjátszó csoportot, ami azóta is töretlen sikerként van jelen és évről évre tehetségesebbnél tehetségesebb diákokat tud magáénak.

Ezen színjátszó csoport része az intézmény több osztálya, jelenleg egészen pontosan nyolc. A tizedikes Hévizi Regina és Kovács Edvárd is tagok.

– A magyar kultúra napja a számomra leginkább a költészetben merül ki. Jelenleg a legkedveltebb kortárs költő a számomra Lackfi János. Emellett az olvasás, a szavalás és a színjátszás is közel áll hozzám. És épp egy szavaló megmérettetésnek köszönhetem azt, hogy magam is a Diákszínpad tagja lettem. Kiélhetjük a kreativitásunkat és folyton fejlődhetünk a nyelvhasználat és a gondolkodás terén is – mesélte Regina.

Osztálytársa, Edvárd szintén a Diákszínpad tagja, őt is nagymértékben érdekli a színjátszás, amelynek kezdete az általános iskolai tanulmányaira tehető vissza. Számára a magyar kultúra a hagyományok rejlik.

Végül Simon Ferenc ismertette a Diákszínpad munkásságát.

– A színdarabok elkészítési folyamata a következőképpen zajlik. Először is keresek egy jó drámát, ami beszédes és napjainkban is aktuális lehet. Ezt követően a szöveget az egyénekre formálom, és kiosztom azt. A diákok pedig megpróbálják elsajátítani, hozzátesznek és elvesznek belőle. Így lesz mindenki monológja a saját szájíze szerinti. Ami nagyon fontos, hiszen a kortársaiknak mutatják be mindezt, avagy az ő nyelvükön kell, hogy beszéljen és váljon világossá a mondanivaló – fejtette ki a pedagógus.