Magyarságunkba kapaszkodva – a nemzeti identitás versenyképessége 1

Immár a nyugatiakat is érdekelni kezdte, miért is „ugrálnak” ezek a magyarok – mondta el a Magyar Hírlapnak Grezsa István, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének fejlesztéséért és a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program koordinálásáért felelős miniszteri biztos, aki szerint egy kis enyhülés tapasztalható az ukrán–magyar kapcsolatokban.

–  Elég sűrű a biztos úr programja, dübörög az óvodaprogram, most pedig a napokban egy Magyar Házat adott át Nagydobronyban. Mit tud egy ilyen létesítmény?

–  Esetünkben nem csak egy találkozási pont lett a helyi magyarság számára, s nyitás a nem magyar többség felé, hanem itt, Nagydobronyban még értékmentés is: így sikerült felújítva funkciót adni a régi jegyzői háznak. A kárpátaljai magyarság tényszerűen fogy, az ilyen beruházásokkal viszont reményt és erőt tudunk mutatni, s hogy Magyarország nem hagyja őket magukra. Előző nap egyébként éppen egy római katolikus óvodát adtunk át, amelynek példája mutatja, hogy már nem csak a meglévő magyar közösség megtartása a célunk Kárpátalján, de a magyar identitásukat keresőknek is üzenünk: az új magyar óvodába jelentkező gyerekek harmada volt csak színmagyar, harmada vegyes házasságbeli, harmada pedig ukrán.

–  Megnőtt volna Magyarország ázsiója a kárpátaljai ukránok körében?

–  Minden ember stabilitást, biztonságot és jólétet szeretne a családjának, Kárpátalján ugyanakkor az ukrán állam objektív és szubjektív okokból nem tudja ezt biztosítani. Így természetes, hogy Magyarország ehhez képest erős és gyarapodó ország képét mutatja, s a helybe vitt segítséggel hiányt pótol a ruszinok, ukránok körében is.

–  A kijevi toposzok egyike, hogy a ruszinok Moszkva ügynökei.

–  Valóban ez a hivatalos kijevi álláspont, pedig se szeparatizmus, se autonómiaszándék nincs bennük. A ruszinkérdés át van politizálva, ezért súlyos hallgatás veszi körül. Ugyanakkor 2019-ben mindenképpen több szó lesz róluk, mert II. Rákóczi Ferenc emlékévet tart Magyarország, Rákóczi pedig gens fidelissimának, a leghűségesebb népnek nevezte a ruszinokat, a kurucok között sok ruszin harcolt, Kárpátalján pedig nem csak a magyarok köré­ben él a Rákóczi-kultusz, hiszen a nagyságos fejedelem túlmutat saját korszakán, és jó értelemben vett, európai léptékű oligarchaként most is példaként szolgál.

–  Hazánkban hatalmas a munkaerőhiány, Kárpátalján meg a munkanélküliség. Nem lehetne akár ingázással, akár képzés és távmunka helybe vitelével segíteni mindkét térségen?

–  Lehetne, ha lenne megfelelőmennyiségű és minőségű határátkelőnk – de nincs. A korrektség kedvéért megjegyzem, erről nem csak az ukrán oldalon folyó vegzatúra tehet, van benne a magyar oldalnak is sara; sokak szerint a magyar–szovjet határon is egyszerűbb volt átjutni anno. Pedig itt van például a BMW-beruházás, onnan is hiányzik a munkaerő, és a távmunkában is lenne lehetőség, de azt is az államközi kapcsolatok miatt kaszálják el: hiába vinnénk helybe képzéseket, ez esetben a csúszópénzektől erősen fertőzött Ukrajnában éppen szigorúan betartják a szabályokat, és ebbe nem fér bele egy ingyen tanfolyam. Egyéb téren is van lemaradásunk az önérdekérvényesítésben: most zajlik egy közigazgatási átalakulás, jelenleg még önkéntesen foghatnak össze települések és alakíthatnak ki járásokat. Ha Kijev diktál, akkor garantált, hogy ukrán többségű járásokat alakít ki majd.

–  Sokan mondják, hogy érdemi enyhülés nem várható a márciusi elnökválasztásig. Petro Porosenko elnök nem hozott sok jót a magyar közösségnek – mit várhatunk az ellenjelöltektől?

–  Értelmetlen jelenleg mazsolázni közöttük: mainstreammé vált a Magyarország-kritika, s e téren nincs köztük különbség. Némi enyhülés egyébként tapasztalható az elmúlt napokban, de csak államközi szinten, a határvegzatúra nem szűnik, az Egán Ede Gazdaságfejlesztési Program kis összegű támogatásaiban részesült gazdákat továbbra is fenyegetik, ijesztgetik. Közben a rendkívüli állapotra hivatkozva olykor összefogdossák a tartalékos katonákat, a sorozás réme pedig sokaknál az utolsó csepp lehet a pohárban, s közben ott a Mirotvorec halállistája, amire sokáig csak a vállukat vonogatták Kijevben.

–  Miért nem elég Kijevnek a retorika szintjén támadnia Budapestet, miért nem elég a törvényi nyomás? Miért kell Kijevnek helyben is konfliktust gerjesztenie?

–  Ezt magam sem értem; ukránok sokszor panaszkodnak az egykori orosz elnyomásra, ugyanakkor a magyarokkal szembeni kijevi politika egyre inkább kezd hasonlítani erre. A kárpátaljai ukránok sem értik, mi szükség minderre, hiszen az ottani magyarok létszáma elenyésző a hatalmas országban. S láthatnák, hogy a magyar támogatás stabilitást visz az egész térségbe, Kárpátaljára, nem csak a magyaroknak. Sokat tettünk Ukrajnáért, és fogunk is, ha normalizálódik a helyzet. Ha nem, Kárpátaljával akkor is együttműködünk majd.

–  Ellenben Budapest akkor nem tudja megvédeni őket a törvényi nyomással szemben. Nagy a csend most az oktatási, az állampolgársági és a nyelvtörvény kapcsán.

–  Bízunk benne, hogy a harcias magyar kiállásnak is köszönhető ez, melynek során szokatlan eszközöket is bevetettünk, például Kijev euroatlanti integrációjának blokkolását.

–  Kaptunk is a fejünkre érte innen is, onnan is. Például az amerikai nagykövet is egyértelművé tette, hogy az oroszok elleni fellépés a NATO keretein belül fontosabb a kárpátaljai magyarok jogainál.

–  Az orosz konfliktus jelenleg mindent felülír, a nagy nyugati országok pedig geopolitikai szempontokat néznek, nem nemzetállamiakat. Ugyanakkor szövetségesek vagyunk, egy szövetséges álláspontját pedig legalábbis illik megvizsgálni. A kétoldalú kapcsolatok lehetőségeit már kimerítettük, Kijev üres ígéreteivel meg már nem elégszünk meg: az oktatási törvény enyhítése parlamenti kérdés, mégis jegelték. Az utóbbi kettőt talán azért is pihentetik, mert azt már tényleg nehézkes lenne elmagyarázni egy nyugatinak, hogy miért nem prédikálhat az anyanyelvén egy lelkész a híveinek, vagy miért nem lehet valaki ukrán–magyar kettős állampolgár, ha a döntéshozók egy része is kettős vagy többes állampolgár.

–  Van egyébként nyugaton barátunk, vagy aki legalább több megértéssel viszonyul hozzánk?

–  E téren javulást érzékelek: óvatos érdeklődés indult meg a részükről, hogy megtudják, miért is ugrálnak itt ezek a magyarok. Járt nálam például a brit első beosztott, akit kárpátaljai látogatásra hívtam, de a kijevi konzulátuson is rendszeresen informálja a magyar diplomácia a külföldi diplomatákat, akik remélhetőleg eljuttatják az igazunkat hazájuk döntéshozóihoz.

Forrás: magyarhirlap.hu