„A láncnak nem szabad elszakadnia" 6

Nagy Gyöngyi megnyitójával kezdődött a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségéről tartott budapesti konferencia.

A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége megalakulásának centenáriumán – a két héttel korábbi erről megemlékező hódmezővásárhelyi konferencia után – emlékülésre került sor a budapesti Józsefvárosi Galériában, amelyen Nagy Gyöngyi, az Emlékpont történésze is előadást tartott, valamint ő mondta a megnyitó beszédet is.

„A láncnak nem szabad elszakadnia"

A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége (MANSZ) megalakulásának centenáriumán november 29-én – a két héttel korábbi hódmezővásárhelyi esemény után – újabb emlékülésre került sor, ezúttal Budapesten, a Józsefvárosi Galériában. „A láncnak nem szabad elszakadnia.” címmel rendezett emlékkonferenciát Nagy Gyöngyi, az Emlékpont történésze nyitotta meg, aki köszöntőjében hangsúlyozta, hogy Tormay Cécile missziója az volt, hogy felébressze az első világháború utáni magyarságban a reményt a továbbélésre, a küzdelemre, arra, hogy bármennyi veszteséget is szenvedtünk el a háborúban, a magyarságnak mégiscsak talpon kell maradnia, és ehhez hívta segítségül az asszonyokat, nagyon jól ráérezve arra, hogy a háborúban, a politikában és a gondolkodásban kimerült férfiak után őket is meg kell szólítani, és az ő energiáikat is segítségül kell hívni Magyarország újjáépítésében. A konferencia nyitásaként Pánti Anna Erkel-díjas operaénekesnő előadásában a Himnusz után elhangzott az Adj Uram Isten kezdetű dal.

A konferencia fővédnöke, Raffay Ernő történész előadásában arra mutatott rá, hogy a MANSZ megalakulásának egyik közvetlen kiváltó oka éppen Tisza István egykori miniszterelnök meggyilkolása volt. Tevékenységük jelentőségét akképpen fogalmazta meg, hogy a háború sújtotta Magyarország újjáépítésében kaptak szerepet, amely feladatnak teljes mértékben eleget is tettek, olyan emberek támogatását élvezve, mint Bethlen István, Klebelsberg Kuno vagy Teleki Pál.

„A láncnak nem szabad elszakadnia" 1

Nagy Gyöngyi történész előadásában a MANSZ megalakulásának közvetlen, a korszakban keletkezett forrásait mutatta be, amelyekből kitűnik, hogy sok-sok asszony és férfi együttes közreműködése és hazaszeretete kellett ahhoz, hogy a később huszonöt esztendőn keresztül nemzetmentő tevékenységet végző szövetség 1918 novemberében létrejöhessen. Hivatalos megalakulásukra 1919. január 11-én, Budapesten egy Duna-parti házban került sor. Amikor már világossá vált, hogy a Szövetség vezetője, Tormay Cécile a kommunisták egyik elsőszámú ellensége, a később irodalmi Nobel-díjra jelölt írónő a Szövetség további vezetését Kállay Erzsébetre bízta. Ekkor hangzott el tőle a következő mondat is: „És ha aztán rákerülne a sor és ő sem lehetne többé itt, álljon a helyére más és mindig más. A láncnak nem szabad elszakadnia.”

„A láncnak nem szabad elszakadnia" 2

Árvai Tünde történész a MANSZ pécsi fiókját mutatta be, amely 1921. szeptember 4-én Zichy Lujza vezetésével alakult meg. A pécsi MANSZ-fiók megalapítását a városba érkezett amerikai segélyszállítmány szétosztása tette sürgőssé. A Debrecenből érkezett történész kiemelte, hogy a városban sok család volt gyermek nélkül, vagy csak egy gyermeket neveltek, így a Szövetségben vállalt munkájuk során az asszonyok megélhették a gondoskodás – a „társadalmi anyaság” – feladatát. A 1940-es években már több mint 900 főt számláló pécsi fiók az asszonyok foglalkozása alapján szakosztályokat is alakított, így volt tanügyi, postás és vasutas szakosztálya. A tanügyi szakosztályt Gyuris Gizella iskolaigazgató vezette, amelyen belül 1940. május 4-én a tanítóképzőt végzett pécsi leányok létrehozták a Tormay Cécile Kört.

„A láncnak nem szabad elszakadnia" 3

Domonkos László író előadásában a két világháború közötti sajtótermékek és könyvek kommunisták általi megsemmisítéséről beszélt, amelyek között Tormay Cécile Bujdosó könyve, valamint regényei, novelláskötetei az első helyen voltak.
Jobbágy Éva, a Tormay Cécile Kör alapítója előadásában a MANSZ és vezetőinek, valamint tagjainak rehabilitálásról szólva elmondta, mindez akkor válik lehetségessé, ha a MANSZ-ba belépő asszonyok hétköznapi életét, a cselekedeteik mögött álló okokat, és céljaikat megismerjük. A MANSZ-ról szólva Jobbágy Éva elmondta, hogy az egykor egymillió tagot számláló szervezet felekezeti különbség nélkül és a társadalmi osztályokon felülemelkedve egyesítette a magyar nőket. Kiemelte az ebben a témakörben végzett kutatómunka fontosságát.

„A láncnak nem szabad elszakadnia" 4

A konferenciát követően az előadók Zorányi Gábor, a Nemzeti Értékvédő Egyesület elnöke, T. Palágyi Márta irodalomtörténész, pedagógus és Révész Ferenc MANSZ-kutatóval kiegészülve kerekasztal-beszélgetést tartottak, amelyen Tormay Cécile és a MANSZ budapesti emlékezetéről, valamint az írónő könyveinek és szellemiségének az oktatásban betöltött szerepéről beszélgettek.

„A láncnak nem szabad elszakadnia" 5

„A láncnak nem szabad elszakadnia" 7

A beszélgetésben kitértek arra is, hogy a MANSZ megalakulásának századik évfordulója jó alkalmat teremt arra, hogy az 1930-as években már közel egymillió tagot számláló szövetség történetét a szélesebb nagyközönséggel is megismertessék, hiszen jelszavaik, a család szentsége, a haza szeretete és a keresztény hit megtartása olyan időtálló értékek, amelyekre ma is követendő mintaként tekinthetünk.

„A láncnak nem szabad elszakadnia" 8

„A láncnak nem szabad elszakadnia" 9

Forrás: Arany-Tóth Attila, közönségkapcsolati munkatárs – Emlékpont