Zsabka Zsolt

Nemcsak üdvözítőnek, de egyenesen nélkülözhetetlennek tartja a Lázár János kormánybiztos által koordinált kötött pályás közlekedésfejlesztési programot a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Ipari Tagozatának augusztus óta regnáló új elnöke. Zsabka Zsolttal a Szegeden rendezett XX. Nemzetközi Közlekedési Konferencia kapcsán beszélgettünk a Tisza-parti városban a BKIK-ról, gazdaságról, vállalkozásokról, valamint az Alföldet érintő regionális gazdaság- és közlekedésfejlesztésről.

– A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara az egyik legerősebb, a hazai vállalkozókat tömörítő gazdasági (érdek-képviseleti) szervezet, ám – a hírek szerint – hatékony működését némiképp nehezíti, hogy a budapesti vállalkozók körében nem túlságosan kedvező az elfogadottsága. A BKIK új vezetése igyekszik ezen változtatni, milyen eredménnyel?

– Az utóbbi idők visszajelzései azt mutatják, a fővárosi vállalkozók szeretnék, ha a BKIK rendszeresebben, többet szólítaná meg őket. Éppen ezért arra törekszünk, hogy minél szélesebb körben megismertessük velük a különböző programjainkat, ingyenes szolgáltatásainkat. Tagadhatatlan, hogy aki a sajtóhíreket figyeli, a korábbi, szinte félévente történt elnökváltások tükrében joggal gondolhatja: nem éppen nyugodt légkörben teszi a dolgát a kamara. Érthető, hogy bizalmatlanok azok a vállalkozók, akik egyébként a BKIK segítségére számítanak. A mi feladatunk, hogy bebizonyítsuk: nyugodt, dinamikus építkezéssel képesek vagyunk támogatni őket, tényleges hidat teremtve a politika és a vállalkozók között.

– Önt az Ipari Tagozat vezetőjeként a kamara dinamizálásának élharcosaként emlegetik. Fórumok sorát szervezi, folyamatosan tárgyal a fővárosi vállalkozókkal. Hogyan fogadják a nyitást?

– Nem vagyunk türelmetlenek, hiszen idő kell a bizalom kialakulásához. A személyes tapasztalataink szerint a vállalkozók egyre érdeklődőbbek, alkalomról alkalomra többen látogatják például az általunk szervezett szakmai reggeliket. Külön örömteli, hogy a jelenlétük nemcsak passzív, de folyamatosan ötletekkel, javaslatokkal is bombáznak bennünket. A fórumaink nyitott légkörűek, őszinték, tabumentesek: bármilyen témát elő lehet hozni, és minden, felmerülő kérdésre válaszolunk vagy a helyszínen, vagy rövid időn belül írásban.

– Akad már olyan innovatív vállalkozói ötlet, mely a BKIK égisze alatt nőtte ki magát, hasznosult programként?

– Alulról jövő kezdeményezésként karolta fel, és szervezte meg az Ipari Tagozat tavaly és idén a Taxi Expót több mint háromszáz taxis részvételével. Egy újabb innovációt már be is jelentettünk: jövőre – hagyományteremtő szándékkal – nemzetközi, egészen pontosan közép-európai Taxi Expót tartunk. Hiszünk ugyanis abban: kamaraként nem egyszerűen egy érdekvédelmi szervezet szerepét kell betöltenünk, hanem a gazdaság egészével kell foglalkoznunk. A taxiskérdést is a maga komplexitásában szemléljük és kezeljük, hiszen hatással van a turizmusra, a vendéglátásra, a kereskedelemre és számtalan egyéb területre.

– Ha már komplexitás, hogyan valósítja ezt meg a mindennapok gyakorlatában a BKIK Ipari Tagozata?

– A több mint 49 ezer regisztrált tagot számláló, kimondottan lendületes és dinamikus Ipari Tagozat alapvetően úgy működik, ahogy az iparosok is gondolkodnak: egyenesen, egyértelműen és együtt. Nemcsak szavakban valljuk az összefogást, hanem teszünk is érte, tevőlegesen is gyakoroljuk. Ennek jegyében szerveztük meg a Kereskedelmi Tagozattal közösen október 18-án az I. Ipar és Kereskedelem Napját Budapesten – ilyen mértékű összefogásra régen nem volt példa a kamarában. Az Ipari Tagozat a többi tagozat és a vállalkozók felé mutatott nyíltságával hitem szerint olyan utat jelölt ki, melyet másoknak is érdemes követniük.

Zsabka Zsolt

– Lát lehetőséget, potenciált a vidéki, megyei kamarákkal való összefogásra is?

A vidéki kamarákkal való szoros együttműködés annak ellenére kihagyhatatlan, hogy a legtöbb vállalkozás Budapesten működik, és a főváros termeli a GDP jelentős részét. Ugyanakkor hogy konkrét példákkal szemléltessem: a Paks 2 beruházáshoz nehéz lenne kapcsolódniuk a fővárosiaknak, ha Budapest nem fog össze a Tolna megyei kamarával. Azt szoktam mondani, hogy a BKIK-nak a legerősebb kamaraként a vidéki tapasztalatokat és jó gyakorlatokat is felhasználva kell kijelölnie a jövőt.

– A BKIK-nál, de a megyei kereskedelmi és iparkamaráknál is vissza-visszatérő kérdés a fiatalítás ügye, a kamarák – úgymond – „szexivé”, vonzóvá tétele a feltörekvő vállalkozók számára. Az ön esete eklatáns példa a fiatalítás hatékonyságára, de mit gondol, mi a helyes arány a tapasztalt szakemberek megtartása és a lendületes ifjak bevonása között?

– Azt tartom a legfontosabbnak, hogy a régóta a kamarában dolgozó tapasztalt szakemberek figyeljenek oda a tehetséges, ambiciózus, a vállalkozókért tenni akaró fiatalokra, karolják fel, és mentorként vezessék be őket a kamarai munka rejtelmeibe. Kísérjék végig őket az úton, melynek végén valóban a vállalkozók érdekeit képviselő kamarás lehet belőlük, nem olyan vezető, aki a saját érdekéből merített ötleteit erőlteti a partnerekre. Kulcskérdés, hogy az egyes szakterületeken megtaláljuk a rátermett utódjelölteket. A nyugat-európai családi vállalkozásokban látunk jó példákat arra, hogyan készítik fel a következő generációt, ám be kell vallani, idehaza nemcsak a kamarában, de még a családi vállalkozásoknál is komoly problémát okoz az utódlás kérdése.

Az persze nem szerencsés megoldás, ha valaki a rokonát akarja behozni a kamarába, de megkerülhetetlen, hogy az egyes szakterületek vezetői kiválasszák, kineveljék és támogassák az utódjukat. Aki időben bekerül a rendszerbe, megismerkedik a kamarai tapasztalatokkal, dolgozik és tanul, hamarabb válik jó vezetővé. Ezt szolgálja az Ipari Tagozaton belül életre hívott mentorprogramunk: keressük azokat a modern, 21. századi szemléletű fiatalokat, akik szeretnének Budapestért és a vállalkozásokért, a főváros jövőjéért dolgozni.

– Az elmúlt hetekben a BKIK két fontos kormányzati döntésben szerzett elévülhetetlen érdemeket a szakmai összefogás megteremtésével, szakmai javaslatok felvázolásával. Ezeknek köszönhető, hogy 2023. december végéig marad az új építésű ingatlanok esetében az 5 százalékos áfakulcs, illetve nem emelik a környezetvédelmi termékdíjat, ami persze jóval többről szól a gazdaság szereplői számára, mint arról, hogy átmenetileg megmenekültek az olcsó nejlonzacskók. A kormányzati akarat megváltoztatása a BKIK növekvő súlyát jelzi?

– Büszkén jelenthetem ki: ezek az eredmények mutatják meg a BKIK, illetve az Ipari Tagozat működésében tapasztalható pozitív változásokat. Elnökként arra törekedtem, hogy kiváló szakembereink, Koji László és Balla Ákos erőteljesen részt vehessenek abban a komoly szakmai munkában, széles körű egyeztetésben, melynek gyümölcseként a kedvezményes lakásáfa kitolását lehetővé tevő törvényjavaslat odakerült a kormány asztalára. Az ÉVOSZ és a BKIK összefogása bebizonyította, ha a jövőben gondolkodó, a vállalkozókért dolgozó szervezetek összefognak, együtt nagy dolgokra képesek.

Ami a termékdíjat illeti, az a gazdaság minden szeletét, mégis leginkább kereskedőket érinti, ezért a Kereskedelmi Tagozat elnöke, Szatmáry-Jähl Angéla állt az egyeztetések élére, az ő vezetésével adtuk be azt a javaslatot, amit mérlegelve a kormány arról döntött, hogy elhalasztja a környezetvédelmi termékdíj brutális emelését. Ezzel persze nem ért véget a munkánk. A BKIK hamarosan online és papíralapú ismertető füzetet ad ki, mely bemutatja, milyen szabályok vonatkoznak a termékdíjra. A kamarának ugyanis nem az a feladata, hogy hirtelen reagáljon a politikai folyamatokra, hanem éppen az, hogy előzzük meg azokat, tegyünk javaslatokat, illetve készítsük fel a vállalkozókat a változásokra. Ennek jegyében a BKIK most megtanítja a vállalkozóknak, miért fontos a környezettudatos gondolkodás, és rámutatunk, adott esetben hol hozhatják majd vissza a felmerülő többletköltségeket.

– Ha már tanítás: ön 37 évesen villámkarriert tudhat maga mögött, hiszen a BKIK Ipari – Tagozat elnöke, a négy országban jelen lévő Diagramma cégcsoport tulajdonosa és vezérigazgatója. Zsabka Zsolt személyes példája mire taníthatja azokat a vállalkozókat, akik hasonlóan fiatalon hasonlóan sikeresek akarnak lenni, mi a feltörekvő magyar vállalkozók számára a siker receptje? És miért fontos az, hogy egy vállalkozó ne csak magával, hanem a közösséggel is törődjön?

– Mivel én a gazdaság egészében gondolkozom, teljesen mindegy, melyik iparágat vagy szakmát képviselem: ha csak magamra koncentrálok, meg fogom ölni magam körül a vásárlókat. Akkor tudok minél jobb teljesítményt nyújtani, ha a vásárlóim ismerik a gondolkodásomat. Fiatalként tehát a legnagyobb hiba, ha valaki megijed a feladatoktól. Folyamatosan kérdezni kell, és tanulni. Aki részt vesz a BKIK és az Ipari Tagozat rendezvényein, fórumain, rengeteget kaphat azoktól a kamarai vezetőinktől, akik jelentős cégeket vezettek és vezetnek. A siker receptjét így foglalnám össze: alázat, tanulás és az, hogy az akadályokat olyan következő lépcsőfokként fogjuk fel, ahová fel kell lépni.

Zsabka Zsolt

– Mennyire fontos a nemzetközi tapasztalatok ismerete és követése?

– Magyarország kicsi ország ahhoz, hogy csak befelé gondolkozzon. Aki igazán jó vállalkozó akar lenni, nem teheti meg, hogy nem ismeri a nemzetközi trendeket, a globális példákat. A felgyorsult világban rengeteg új információt kapunk, az a trükk, hogy kiválasszuk azokat az ötleteket, melyek előbbre tudnak vinni. Ebben rejlik a kamara ereje is: a különféle rendezvényein keresztül a fiatal vállalkozókat megismerteti a vezető nemzetközi gazdasági szereplőkkel, a nagy gyárakkal, azok gyakorlatával.

– Magyarország ugyan kicsi, de ez nem volt mindig így. A jelenlegi kormányzat ennek jegyében a határon átnyúló nemzetegyesítést tűzte zászlajára. Ebbe a folyamatba illeszkedik az a történelmi Alföldre kiterjedő, Szeged-központú regionális gazdaság- és közlekedésfejlesztési koncepció, melyet nemrég Lázár János ismertetett, és melyet a miniszterelnök megbízásából ő koordinál. Ön mit gondol erről?

– Üdvözlendőnek tartom a regionális gazdaságélénkítés gondolatát, illetve azt, hogy a történelmi Alföld egészét egységként kezeli a magyar kormány. A BKIK egyébként már együttműködési megállapodást is kötött a szerb kamarával, közösen csatornázunk, építünk utakat a délvidéki területeken, és ebben a munkában budapesti vállalkozók is szerepet kapnak. A magyar gazdaság fejlesztésének alapja a gazdasági központok létrehozása, aminek elengedhetetlen feltétele, hogy a vállalkozók, a dolgozók, a vásárlók el tudjanak jutni ezekbe a centrumokba. Ehhez nem elég autóutakat építeni, nélkülözhetetlen a személy- és áruszállításra is alkalmas kötött pályás közlekedési eszközök fejlesztése, ezért messzemenőkig támogatom Lázár János koncepcióját és programját.

– Ennek a programnak a keretében egyrészt tram-train köti majd össze Szegedet és Hódmezővásárhelyt, másrészt a Baja–Szabadka, Szabadka–Szeged, Szeged–Vásárhely és Vásárhely–Békéscsaba vonal vasút-korszerűsítésével a trianoni diktátum óta a legjelentősebb, határon átlépő vasúti projektet valósítja meg a kormány. Mit remélhetünk ettől?

Ha elhanyagoljuk a kötött pályás közlekedést, ugyanabba a csapdába léphetünk, mint egyes, tőlünk keletre fekvő országok, aminek a gazdaság látná kárát. Izsáki származásúként vallom, az alföldi embert a táj formálja egyenessé. Egyenesen ki kell mondani: ha nincs közlekedés, nincs gazdaság. Csak autókkal mindent nem lehet megoldani, ez a napnál is világosabb. A kötött pályás eszközök alkalmasak rá, hogy az árut és a személyeket is minél gyorsabban, minél jobb minőségben szállítsák. Elengedhetetlenül fontos, hogy az utazó közönség kényelmesen, kulturált körülmények között jusson el munkahelyére, majd onnan haza, hiszen a gyárak nem a városokon belül fognak létesülni.

Fotók: Gémes Sándor