Olvasói levél: Ha Márki- Zay szeretné Vásárhelyt…

Egy olvasónk, Kelemen V. László az alábbi levelet küldte el szerkesztőségünknek, amit változtatás nélkül közlünk.

„223 nap, mely nem rengette meg Hódmezővásárhelyt

2018. április 8-án Hódmezővásárhely polgármestere befejezte az országgyűlési választási kampányát, melynek során végighaknizta az országot úgy, hogy nem ért el semmit. Az általa favorizált taktikai szavazás látványosan bukott meg. Márki-Zay Péter mindezt megelőzően már tolt egy combos polgármesteri promóciót is, ezért mindenki azt hitte: kimerült. Súlyos tévedés volt. Ő soha nem fárad el, ha korteskedési lehetőséget lát és abban Orbán/Lázár/a Fidesz leváltásának akár leghalványabb reménysugarát is. Csakis akkor pihen, amikor Hódmezővásárhelyt kellene irányítania.

Már az is csoda, hogy ilyen sok időt sikerült kibírnia, bár itt-ott azért előfordult különféle időközi szavazások alkalmával Balmazújvárostól Budapestig. Most azonban végképp felragyogott csillaga az ellenzéki lét alagútsötét egén. Ezer különféle pártot megjárt, onnan kilépett, vagy kirúgott politikusokkal karöltve ismét feltalálta a kanálban a mélyedést és a „Vesszen Orbán, mindegy hogy, de valahogy vesszen!” – csatakiáltást hallatva vezetné harcba az általa esélyesnek ítélt jelölteket 3.200 magyar településen.

Ejha!

Ördögien ravasz terv az alföldi város marketingpolitikusától arra, hogyan NE kelljen Hódmezővásárhelyért dolgoznia, bár ez az ő esetében – tekintettel amerikai és kanadai csúfosan véget ért kalandozására – nem meglepetés. Újfent lehet járni széles e hazát, mindenhol megmondani a tutit, a kamerák kereszttüzébe kerülni, rengeteget nyilatkozni, tüntetni, vállon veregetni a Mindenki Magyarországa Mozgalom által indított/patronált/kijelölt/gründolt aspiránsokat, akiket eddig talán Márki-Zay még sose látott. Neki ez nem gond, hiszen a duma a kenyere. Így aztán a turné első állomása Nagykovácsi lesz, majd utána rögvest Sárváron oszt igét.

Mindegy, spongya rá! Adjunk hálát Istennek, hogy április 8. és november 18. között akadt 223 olyan nap, amikor legalább úgy volt itt – leszámítva a budapesti tüntetéseket és a televíziós színielőadásokat, de ne legyünk pitiánerek – Hódmezővásárhelyen, mint mogyorókrémben a dió.

Nyomokban.

Kelemen V. László

egy Hódmezővásárhelyért aggódó polgár”