Dorogi György: a mostani Jobbik szavazók már nem elvhűek

A párt Csongrád megyében az év végéig vesz át volt jobbikosokat, aki addig nem tudja eldönteni mit akar, az maradjon – mondja a megyei elnök. Dorogi Györggyel a Mi Hazánk Mozgalom céljairól, elvhűségről, és a Jobbik által elkövetett hibákról beszélgetett a Makó Híradó.

– Hogyan került kapcsolatba a Mi Hazánk Mozgalommal?

– Toroczkai Lászlót személyesen ismerem nagyon régóta, még a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmon keresztül, bár én annak nem voltam tagja, mert túlkoros voltam már akkor. Alapító tagja voltam a Magyar Gárdának, azóta voltam kapcsolatban a Jobbikkal. Az Írországban lévő Jobbik alapszervezetet alapítottam és azt szervezetem, de tulajdonképpen már azelőtt szakítottunk a Jobbikkal, mielőtt zászlót bontott a Mi Hazánk Mozgalom. Ott voltam a zászlóbontáson, utána néhány héttel költöztünk haza, a szegedi alapszervezet megbízott elnöke lettem, amikor pedig a Csongrád megyei elnök visszalépett, akkor azt is elvállaltam. Bő egy hónap alatt a szegedi után még négy alapszervezet megalapítása fűződik hozzám, és továbbiakat szervezünk most, amik még ebben az évben megalakulnak.

– Mi volt az oka annak, hogy csatlakozott a Mi Hazánk Mozgalomhoz?

– Ugyanaz, ami a Jobbikhoz is vitt. Ahogyan a mozgalom is mondja, mi nem változtunk. Nekünk volt egy elképzelésünk, a nemzeti radikális vonal. A néppártosodást – mi, akik most a Mi Hazánkban politizálunk tovább -, kétkedéssel fogadtuk, de hittünk a vezetőinknek, és hát létezett a pártfegyelem, úgy voltunk vele – ha nem is teljes szívvel -, hogy próbáljuk meg. Hátha jó lesz, hátha mi gondoljuk rosszul. Vona Gábor korábban azt mondta, ha nem működik, akkor befejezi, és mi ezt elhittük. Április 8-án kiderült, hogy a néppártosodás nem működött. Szinte ugyanannyi szavazónk volt, mint négy évvel ezelőtt, de teljesen más összetétellel, ez nagyon sokunkat nem tett boldoggá. Volt olyan, aki rögtön a választás után kilépett, de ezt mi nem tartottuk elegánsnak, még mindig próbáltuk jobbá tenni. Arra gondoltunk, hogy a tisztújítás lesz az, ami visszaviszi a pártot oda, ami volt. Utána már nem volt kérdés, hogy ahhoz a Jobbikhoz, amit ott láttam, nekem már semmi közöm nincs, az teljesen az elveim ellen van. Amik később kiderültek, ezt csak megerősítették. Szemmel látható, hogy Vona Gábor nem engedte el a kormányt, csak odaültetett valakit, hogy melegen tartsa a helyét a következő két évben, a soron következő tisztújításig.

– Mi az ön feladata most a párton belül?

– Mi nem vagyunk fizetett politikusok, csak a saját szabadidőnkből, a családunktól elvett időt tudjuk erre áldozni. Az én feladatom elsősorban a szegedi alapszervezet működtetése. Ezzel párhuzamosan a megyét is próbálom összehangolni, rengeteg megkeresés érkezik a központi oldalakon keresztül. Online ki lehet tölteni a jelentkezési lapokat, ezek a megyéből hozzám kerülnek. Ha valaki kitölti, még nem válik párttaggá, hiszen ez csak egy szándék nyilatkozat, ami után jön egy belépési kérelem. Ez tartalmaz egy kézzel írt önéletrajzot, fényképet, illetve a kérelmező lapot. Ha már van alapszervezet a közelben, akkor odairányítom a jelentkezőt. Régi ex-jobbikosokat is keresünk, akiket ismerünk, és már tudják, hogyan működik egy politikai párt. A megyei vezetőknek kell a csoportokat összekovácsolni, a lehető leggyorsabban, hiszen az önkormányzati választások már itt vannak a nyakunkon. Addigra egy ütőképes szervezetet kell létrehozni.

– Hol vannak a már meglévő, vagy alakulóban lévő alapszervezetek?

– Létezik egy Makó és térsége, Nagymágocs és Vidéke, Szentes, Csongrád, Szeged, Ruzsa ezek a már meglévők. Megalapításra vár még Hódmezővásárhely, de tárgyalások folynak külön Makóról is, valamint Szatymaz, Mórahalom és Ásotthalom.

– Most éppen Makón vagyunk, itt milyen lehetőségeket lát? Vannak érdeklődők?

– Van egy több mint tíz emberből álló csoport, akik beszélgetnek arról, hogy mi lenne, ha megalapítanák az itteni alapszervezetet, de egyelőre még kivárnak. A Makó és térségi szervezetünk így most ideiglenesen Kiszomborról működik, és próbálják becsatornázni az érdeklődőket, hogy Makó önálló csoport lehessen.

– Ismeri ebben a választókerületben a jelenlegi jobbikos vezetőket? Kiss Attila volt az országgyűlési képviselő jelölt, most makói elnök, és Zeitler Ádám a választókerületi elnök. Utóbbi parlamenti gyakornoka is volt Sneider Tamásnak, bevallottan azt az irányvonalat képviseli.

–  Nem ismerem az itteni vezetőket. Én 2007-ben elhagytam Magyarországot a családommal, ami szorosan összefüggött a 2006-os eseményekkel. Mondhatom, hogy akkoriban „emigráltam”, mert elég sok zaklatásnak voltam kitéve a Magyar Gárda alapítás miatt. Utána viszonylag keveset voltam az országban. A kampány időszakában még nem is volt szó arról, hogy visszaköltözünk Magyarországra.

Dorogi György: a mostani Jobbik szavazók már nem elvhűek 1

– Hódmezővásárhelyen hogyan állnak most?

– Vannak érdeklődők, de ott még jobban látszik, ami egyébként általános, hogy kivárnak az emberek, még nem döntötték el, hogy mit csináljanak. Várják, hogy hová fog vezetni ez az egész herce-hurca a Jobbikkal. Mi szeretnénk ezt rövidre zárni, itt Csongrád megyében csak év végéig vesszük át a Jobbikból tagokat. Ezt akár ultimátumnak is fel lehet fogni, de igazából csak egy józan döntés, senkit nem akarunk nyomás alá helyezni. Akik addig nem tudják eldönteni, hogy mit akarnak, azokra nem tudunk számítani. Aki jól érzi magát, az maradjon ott, mi egy másik utat választottunk.

– A Mi Hazánkkal kapcsolatban elvhű politizálásról beszéltünk, mennyire látja ilyennek Márki-Zay Pétert? Egyszer Sneider Tamással fog kezet, máskor meg Botka Lászlóval…

– Most megalakította saját mozgalmát, ami arról szól, hogy mindenki összefog, hogy a Fidesz ellen menjen. Ez pontosan azt valósítaná meg, amit mi már régóta lebegtetünk, hogy egy zászló alá akarják bevonni a Jobbikot az LMP-vel, a DK-val, az MSZP-vel, mindenkivel, aki él és mozog az ellenzéki palettán. Ezt a pártok tagadják, de ki fog derülni, hogy ki gyűlik a zászló alá. Talán ez bennünket igazol majd, hogy mégis csak lesz egy ilyen nagy összefogás, ami ellen mindenki tiltakozott külön-külön.

– De ezt azért nem nagyon lehet elvhű politizálásnak hívni, nem?

– Az, hogy túlhatalma van a kormánynak, egyértelmű. Az a végső cél, hogy legyőzzük a Fideszt, de az nagyon nem mindegy, hogy ezért mit adunk fel az elveinkből. Ezzel elveszíti a saját identitását az összes ellenzéki párt. A szavazók ezt nem fogják jó szemmel nézni, ahogyan a Jobbik néppártosodását sem nézték jó szemmel. Nagyon nehéz kideríteni, hogy a szavazatok kiktől jöttek, de az látszik, hogy a kiábrándult jobbikosok a kormánypártra voksoltak. Plusz szavazatok pedig nem a Fidesztől, hanem a kiábrándult MSZP-sektől érkeztek, óriási átrendeződés van az ellenzéki oldalon. Ebből a szempontból talán most a legjobb időzítés a Mi Hazánk Mozgalom kiemelkedése.

– Az önkormányzati választásokra mi a cél?

– Szeretnénk mindenütt jelöltet állítani, nem fogunk beállni más mögé, ezt meghagyjuk a mostani ellenzéki katyvasznak. Az elsődleges cél persze, hogy a megörökölt mandátumokat, amit a Jobbikból átigazolt tagok hoztak magukkal, azt megtartjuk és továbbiakat szerezzünk.

– Rendelkezésre áll ehhez a szervezeti, politikai tapasztalat a Mi Hazánk Mozgalomban?

– Nagyon sok felső és középvezető csatlakozott hozzánk a Jobbikból, és a tagoknak jellemzően az a része, akik valóban aktívak voltak. Olyan emberek vannak nálunk, akik eddig is tevékenyek voltak, hiszen a passzív tagnak aztán teljesen mindegy, hogy milyen pártnál passzív. Ha van egy tagsági kártyája a fiókban valakinek és jobb esetben négyévente elmegy és behúz, egy x-et valamelyik párt mellé, de azon kívül nem csinál semmit, én azt nem tartom aktivitásnak. Akik átjöttek, azok valóban politizálnak, azok komolyan gondolják, van egy elképzelésük. Az a lelkesedés, tapasztalat, amik ők hoztak nekünk, nagyon sokat tud segíteni, mert van bennük tenni vágyás. Nem volt szerencsés ezeket az embereket ennyire leírni, kár őket becsmérelni, csak mert egy más álláspontra helyezkednek a korábbi társaikkal szemben.

– Térjünk vissza egy kicsit a választások utáni Jobbik tisztújításra, milyen volt ott a hangulat?

– Nagyon csalódottak voltak az emberek, elképesztően szomorúak a vereség miatt, egészen addig, míg Toroczkai László el nem kezdte a beszédét. Sneider Tamás beszélhetett először, ő alig bírta kitölteni a 12 percet, Laciba viszont nehéz volt belefojtani a szót.  Olyan beszédet mondott, amilyet nagyon régen hallottak már a tagok, ez fel is került ugye az internetre. Nagyon sajnálom, hogy Sneider Tamásé nem, jól tükrözte volna a különbséget. Vona Gábor beszéde is kifejezetten arról szólt, hogy Sneider Tamást kell megválasztani, többek között azt mondta, hogy „ne azt válasszuk, aki egy jó szónok”. Amikor bejelentették Sneider győzelmét – én még nem láttam ilyet -, a terem egyharmada egyszerűen felállt és azonnal kivonult. Hatalmas csalódás volt, nagyon sokan szóvá is tettük. A Jobbik történetében azelőtt még nem volt olyan, hogy valódi megmérettetésre került volna sor, hiszen mindig csak egy jelöltből lehetett választani elnöknek.

Dorogi György: a mostani Jobbik szavazók már nem elvhűek 2

– Akkor ön szerint sem nagyon sikerült elfogadtatni a néppártosodást a szimpatizánsokkal?

– A választási eredményekből látszik, hogy nem, hiszen nem csak akkor, hanem azóta is olyan területeket veszített el a Jobbik, ami hagyományosan nagyon erős volt, mint például Észak-Magyarország, vagy éppen Tiszavasvári. Tulajdonképpen súlytalanná vált az egész párt. Budapest ugyan nagyon fontos, de egy nemzeti radikális pártnak elég nehéz ott érvényesülni. Eddig sem ment, kár lenne azt hinni, hogy ezután másképp lesz. A Mi Hazánk mindenképpen a vidéket próbálja meg erősíteni, a Jobbik hibáiból tanulva. Azzal a politikával és retorikával, amit most csinálnak, nem akarunk foglalkozni. Nekünk van egy irányunk, az, hogy ez valamikor a Jobbik iránya is volt, nyilván nem a véletlen műve, mert mi nem változtunk.

Forrás és fotók: makohirado.hu