Szél István

A magyar termelők és a magyar termékek védelme érdekében hatékony magyar tulajdonú bolthálózat létrehozását sürgeti a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Csongrád megyei elnöke. Szél Istvánnal az első elnöki esztendő tapasztalatairól, az öntözésfejlesztésről, a jégkármérséklő rendszerről és a magyarok zöldség-, gyümölcsfogyasztási szokásairól is beszélgettünk.

– Lassan egy éve tölti be a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Csongrád megyei elnöki tisztségét. Hogyan összegezné az ötéves ciklus első esztendejének eredményeit, tapasztalatait?

– November végén lesz egy éve, hogy egyhangú szavazással az agrárgazdasági kamara megyei elnökévé választottak. Munkámat hat társadalmi megbízatású alelnök segíti, egytől egyig sikeres és elismert személyek. Elnökségünk hetente ülésezik, és átlagosan ötven, a termőfölddel kapcsolatos adásvételi ügyről hoz döntést. Nyitottak vagyunk a gazdák alulról jövő elképzeléseire, képviseljük érdekeiket: felkaroltuk többek között a homokháti spárgások vagy a Székkutas környéki, varjúkárokkal küzdő gazdák ügyét, és szerepet vállaltunk abban a fantasztikus eredményben, hogy oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel látták el a Makói petrezselyemgyökeret. Sikerként tekintek a Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem programra, melynek keretében idén 263 adományozó 9000 kg lisztet adott össze, amit idén novemberben és decemberben osztunk szét. Részt vettünk emellett a kormány öntözésfejlesztési stratégiájának keretében a megyei felmérésben, 3700 gazdálkodót kérdeztünk meg. Arra is büszke vagyok, hogy 25 800 regisztrált őstermelő és 1800 családi gazda van a megyében. Közel 40 falugazdász dolgozik a hálózatunkban, ők állnak mindennapos kapcsolatban a mezőgazdasági termelőkkel, az állattartókkal és az állattenyésztőkkel.

– Milyen segítséget nyújtanak a falugazdászaik a termelőknek?

– Falugazdászaink évente közel 10 ezer területalapú támogatást adnak be a 13 ezer megyei kérelemből. Közel 200 ezer hektárra nyújtunk be területalapú támogatást a megyében, ebből 147 ezer hektár a szántó, 34 ezer hektár a legelő és 3 ezer hektár az ültetvény.

– Milyen programokkal készülnek a következő hónapokban, amikor kicsit kevesebb a munka a földeken?

– November elején indul, és február végéig tart majd az a 25 állomásos fórumsorozatunk, amelyen beszámolunk a gazdálkodóknak az idei tevékenységünkről. Meghívjuk a településeken élő gazdákat, szakemberek tartanak majd előadásokat, tanácsadást, és lehetőséget nyújtunk a kötetlen beszélgetésre, amelynek során elmondhatják a problémáikat.

– Körvonalazódnak már a következő esztendő fő célkitűzései is a kamara Csongrád megyei szervezeténél?

– Egyik fő törekvésünk a falugazdász-hálózat professzionalizálása. A jelenlegi 7 helyett 5 körzetet hozunk majd létre, lesz körzetvezető falugazdász, aki alá 8-10 falugazdász tartozik. Azt kívánjuk elérni, hogy a falugazdász foglalkozzon a napi papírügyekkel, értesítse a gazdálkodót a határidős feladatokról, a gazdálkodó pedig teljes mértékben a földre, az állatokra, a mezőgazdaságra összpontosítson. Sikertörténetünk a jégkármérséklő rendszer, ami Európában egyedülálló módon egy a teljes országot lefedő biztonsági rendszer. Az idei próbaév után reményeink szerint jövőre kiforrott technológiát és működést tudunk biztosítani. Idén 42 gazdától érkezett jelzés jégkárral kapcsolatban, amit jó számként könyvelünk el, ahhoz képest, hogy egyre váratlanabbak és kiszámíthatatlanabbak az időjárás változásai, és az elmúlt 30 év legzivatarosabb nyarának voltunk elszenvedői. Az öntözésfejlesztés a harmadik fontos terület, ahol előre kell lépnünk, hiszen tragikus elmaradásban vagyunk más országokhoz képest – az agrárkamara elkötelezett emellett.

– Mit tud ez ügyben tenni a megyei agrárkamara?

– Országos kérdésről lévén szó, támogatjuk a kormányzati törekvéseket. Ami a felszíni öntözésfejlesztést illeti, a kamara stratégiai célként tűzte ki, hogy 20 éven belül legalább 1 millió hektárnyi földet tudjunk öntözni. Luxus, hogy ma rengeteg víz folyik át az országon, illetve ki onnan úgy, hogy nem használjuk azt öntözésre. Remélem, a következő uniós ciklusban a közös agrárpolitikában temérdek mennyiségű pénz lesz majd öntözésfejlesztésre, ami egyrészt hozzáadott érték, másrészt nemzetstratégiai cél. Egyre kevesebb a csapadék, a középhőmérséklet növekszik, ez által nem tudunk mindig jó termésátlagot hozni.
Legalább ilyen fontos a kúthelyzet. A jelenlegi szabályozás szerint 2018. december 31-éig lehet büntetés nélkül bevallani az úgymond „illegálisan” fúrt kutakat. Az agrárgazdasági kamara ezzel kapcsolatban kezdeményezte, hogy legalább 2020 végéig ki lehessen tolni a határidőt. Áder János köztársasági elnök úr nemrég a NAK-nál járt, és úgy fogalmazott, azért kell kiemelten foglalkozni rétegvizeinkkel, mert a víznek nemcsak bennünket, de a következő nemzedékeket is szolgálnia kell. A cél, hogy a jövőben kútfúrást csak akkreditált szakember végezhessen, amit magam is támogatok, hiszen komoly fertőzéseket okozhatnak rétegvizeinkben a nem hozzáértő kútfúrók. Tehát amellett, hogy biztosítanunk kell terményeink folyamatos öntözését, locsolását, lehetővé kell tennünk azt is, hogy utódaink tiszta és egészséges vízhez jussanak majd.

Szél István

– Ha már többször említette az országos rangsort, hol áll Csongrád megye az öntözhető területek tekintetében?

– Sajnos elszomorítóan kevés az öntözhető területünk, nem használjuk ki megfelelően a Tisza és a Maros adta lehetőségeket, és a víztározó kapacitásunk sem megfelelő. Ezen sürgősen változtatni kell, Magyarország legfontosabb mezőgazdasági és nemzetstratégiai célja, hogy öntözzünk. Nézzük meg Izraelt: a semmi közepén öntöznek, és fantasztikus hozamokat mutat fel. Nem szabad, hogy a magyar gazdák arra panaszkodjanak, ha nem volt elég eső, akkor gyenge a búzatermés. Az öntözés ügye ily módon nemcsak a családok kasszáját, de az ország gazdasági teljesítményét is befolyásolja. Jelzem, csak akkor tudjuk megoldani a problémákat, ha a gazdák is érdekeltek lesznek a témában.

– Mit ért ezen?

– Azt tapasztaljuk, hogy rengeteg csatornát szántottak, öntözőcsatornákat tüntettek el főleg az átkosban, de még a rendszerváltás után is. Ha az állam megteremti majd a szükséges infrastruktúrát, a gazdáknak is ki kell majd egészíteniük, és közreműködniük a fenntartásban, ami tulajdonképpen közös érdek.

– A jégkármérséklő rendszer tekintetében milyen volt az együttműködés a Csongrád megyei gazdákkal az idén?

– Amint említettem, biztatóak a tapasztalatok. 42 gazdálkodó jelezte felénk, hogy kaptak jeget, de legfeljebb meggymag nagyságút. Beigazolódott tehát, amit a kamara állított, hogy a leeső jég kisebb méretű lesz, és nem fog akkora kárt okozni, mint korábban. Aki az országos kárenyhítési alapba is belépett és befizette a tagdíjat, az majd segítséget is kaphat az államtól. A megyében egyébként 44 gép működik, 33 manuális, amit magánemberek működtetnek a nap 24 órájában. A gazdákat számítógépes rendszeren keresztül értesíti az Országos Meteorológiai Szolgálat, tehát ők mondják meg, mikor kell elindítani és leállítani az ezüst-jodidot párologtató eszközt. Tavasszal az OMSZ újabb 300 milliót nyert arra, hogy még pontosabb jelzést tudjon adni a generátorkezelőknek, mikor jön a jég. A gazdák kárenyhítési alapba történő befizetéseiből működtetett rendszer tehát egyre nagyobb hatékonysággal segíti majd a termelők, valamint a gépjármű- és ingatlantulajdonosok kárelhárítását.

– Az idei év sem volt kegyes a termelőkhöz, hogyan befolyásolta a szélsőséges időjárás a termésátlagokat?

– Sajnos jelentősen befolyásolta, a búza tekintetében elmaradtunk a várakozásoktól. Kutatások igazolják, hogy az elmúlt 110 évben 10 százalékkal csökkent a csapadék hazánkban, a középhőmérséklet pedig a globális tendenciákhoz igazodva emelkedik. Belvíz és aszály szempontjából is kitett az ország. Ha az idei évet nézzük, tavasszal a hatalmas belvíz okozott gondokat, most pedig szeptember óta alig esett az eső. A gazdák kénytelenek elvetni a búzát, de nem jött rá eső, az őszi káposztarepce kelése is kritikán aluli, ami már ahhoz vezet, hogy nem lesznek jók a jövő évi termésátlagok. Egyértelmű, hogy az öntözésfejlesztésre kell koncentrálnunk, ennek nincs is alternatívája.

– Elnökké választásakor arról beszélt, szeretné, ha egyre több fiatalt sikerülne bevonni a mezőgazdaságba, ami egyrészt biztos megélhetést ad, másrészt a magyar vidék jövőjének záloga lehet a saját vállalkozással rendelkező, felkészült, elkötelezett parasztpolgári réteg. Hogy halad ezzel?

Elkeserítő, hogy Csongrád megyében van a legkevesebb fiatal gazda, holott a mezőgazdasági szerkezet szempontjából egyáltalán nem állunk rosszul. A mezőgazdaság mint hivatás jellemzően generációról generációra öröklődik, e tekintetben hatalmas csapást jelentett az agráriumnak, hogy megyénkben is sokakat minősítettek a kommunizmusban kuláknak, vertek be a téeszesítésbe. Értelemszerűen eltűnt egy fiatal nemzedék, és nehéz is pótolni, mert a mai oktatásban részt vevő ifjak többsége jellemzően „nyakkendős” munkára vágyik, nem akar földdel, állatokkal foglalkozni. Ugyanakkor jellemző az ágazatra a szakemberhiány is. Nem véletlen, hogy a makói Galamb József Mezőgazdasági Szakközépiskolában már egy második-harmadikos traktoros fiatalembert ösztöndíjjal támogat egy szegedi székhelyű mezőgazdasági vállalkozás, azonnal munkát ajánl neki érettségi után, és alaphangon 350 ezer forintos bruttó fizetéssel csábítja. A mai mezőgazdasági cégek 50-100 milliós értékű gépei jó szakembereket igényelnek. Épp most alakult meg egyébként az agrárkamara megyei fiatalgazda osztálya, a célom, hogy ezt folyamatosan bővítsem, fejlesszem, erősítsem.

Szél István

– A kormányzat kiemelten segíti az ifjú gazdákat, az országos programoktól várhatóak rövid távon eredmények?

– Idén is több ezer fiatal gazda kapott uniós támogatást pályája megkezdéséhez. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogy a mezőgazdaság valóban nem könnyű munka. Én is foglalkozom vele, a testvérem is. Ha az ember lelkiismeretesen végzi, napi 10-12 órát dolgozik, hétvégén is, akkor jövedelemtermelő, a családot eltartó hivatás, életforma. Ráadásul a magyar állam folyamatosan támogatja. Komoly lehetőséget látok ebben, az a kérdés, hogyan lehet trendivé tenni, elérni, hogy a fiatalokat egyre nagyobb mértékben ide csábítsuk.

– A kamara megyei szervezete milyen eszközökkel tudja segíteni a mezőgazdaság népszerűsítését az oktatási rendszerben?

– A kamarának külön szakképzési referense van, aki a tankerületekkel együttműködve már a 7-8. osztályos gyermekeket felkeresi, és elviszik őket szakmai bemutatókra, szakmai előadásokra vagy családi gazdaságokhoz. Igyekszünk támogatni a pályaorientációt, megszerettetni a mezőgazdaságot ott, ahol a fiatalnál „rügyfakadást” látunk. Ismétlem, fontos érv, hogy havi 350 ezer forintos fizetésért keresnek manapság jó traktorost a megyében, Baranyában pedig félmilliós jövedelme van egy jó fejőnek vagy telepvezetőnek. Akadnak persze jó példák is a megyében, a Homokhátságon egy hölgy a testvérével visz sikeres családi gazdálkodást, szántóföldön gazdálkodnak, paprikát termesztenek, sertést tartanak, és megélnek belőle. Persze esetükben is a családi hagyomány folytatása volt a döntő tényező. Azt kell tehát elérnünk, hogy a rendszerváltás utáni első generációs mezőgazdaságban apáról fiúra szálljon a hivatás, a gyermek vigye tovább a mezőgazdaságot, ez a birtokszerkezet és a magyar jövő szempontjából sorsdöntő jelentőséggel bír. Mindenkit óvnék attól, hogy kivágja a barackültetvényt vagy szétbontsa a fóliavázakat, a versenyszférában sem könnyebb és jobb a helyzet, sőt!

– Egy évvel ezelőtt szintén fontos céljának nevezte a hazai, GMO-mentes termékek fogyasztásának erősítését. Ezen a téren mik a tapasztalatok, és melyek a további feladatok?

– Alaptézisem: magyar polcra magyar terméket! Ez által a magyar gazdaságot, a magyar családokat erősítjük. Fontosnak tartom, hogy megváltoztassuk a vásárlói gondolkodásmódot: ha egy áruház polcán magyar és külföldi burgonya közül választhatunk, akkor is döntsünk a hazai mellett, ha 3 kiló esetén 60 forinttal többet kell érte fizetnünk, mert azzal a magyar gazdaságot és a magyar családokat támogatjuk, nem pedig külhoni termelőket. Problémának tartom, hogy jelenleg nincs megfelelő mennyiségű magyar tulajdonú bolthálózat, ami segíthetné ez irányú törekvéseinket. A magyar zöldség és gyümölcs fogyasztása is háttérbe szorul, mert a szuper- és hipermarketek polcain sajnos jellemzően az ár dönt. Vannak persze ösztönző kampányaink, mint az Itthonról otthonra vagy az Európai Friss Kalandok, Fruttival és Veggivel, de még rengeteg a tennivalónk, hiszen a zöldség- és gyümölcsfogyasztásban az uniós rangsor végén kullogunk. Ma jellemzően az idős emberek jóval több zöldséget, gyümölcsöt esznek, mint egy gyermekekkel is rendelkező fiatal házaspár, ami elszomorító. A mi nemzedékünk feladata, hogy megváltoztassuk a negatív trendet, és az egészséges életmódra, a rostban gazdag táplálkozásra neveljük a fiatalokat, a magyar embereket. Hála Istennek GMO-mentesek vagyunk, az Alaptörvény is őrködik efölött, ami jó esély a jövőre nézve.

– Miért?

– Meggyőződésem szerint a későbbiekben helyzet- és versenyelőnyünk lesz abból, hogy nem a mennyiségre, a nagyobb profitra helyezzük a hangsúlyt a génmódosított szójával vagy búzával, hanem egészséges, GMO-mentes táplálékot tudunk a magyar és a nemzetközi asztalokra tenni. Sajnos így is több rossz minőségű termékeket fogyasztunk beláthatatlan következményekkel járna, ha a gyümölcsben, zöldségben, gabonában és húsban is azt vennénk magunkhoz. A legbiztonságosabb, ha őstermelői táblát látunk a piacon: a helyi termelőtől egészséges, finom magyar zöldséget és gyümölcsöt vásárolhatunk. Az agrárgazdasági kamara a maga részéről minden eszközzel támogatja a helyi termelői piacokat vagy a helyi gazdálkodók piacra jutását.

– Lázár János, a térség országgyűlési képviselője nemrég a makói agrárfórumon úgy fogalmazott, a magyar mezőgazdasági termékeket az eddigieknél sokkal erősebben és hatékonyabban kellene védeni az importtal szemben. Egyetért vele?

– Az uniónak vannak előnyei és hátrányai az agrárium területén is. Ami a szabad kereskedelmet illeti, Magyarország idén megrogy almából, erre mikor nemrég a budapesti nagybanira megérkezett a kamionnyi lengyel alma, a 100 forintos felvásárlási árat azonnal lenyomta 60 forintra. A számos kormányzati program és kezdeményezés ellenére alig-alig tud javulni a magyar termelők helyzete ebben a nemzetközi környezetben. Gazdálkodóink folyamatosan azzal küzdenek, hogy a külföldi termékek leverik az árakat, legyen szó zöldségről, gyümölcsről, húsról vagy tejről. Ezért lenne fontos, hogy magyar tulajdonú bolthálózattal szolgáljuk ki a hazai érdekeket. Persze megkerülhetetlen az összefogás is. Erre hadd mondjak egy példát: jelenleg 60-100 forintért adják el az alma kilóját, de ha almalé formájában tennék a polcra egy magyar bolthálózatban, legalább 250-300 forintot lehetne realizálni egy kiló almából. Ausztriában 6-8 hektáron meg tud élni egy család almatermesztésből, hiszen több gazda összefogva gyümölcspréselő üzemet hoz létre, a termék osztrák tulajdonú hálózatba kerül, az osztrák ember először azt emeli le a polcról amivel az osztrák gazdaságot erősíti. Addig nem is engednek egy darab külföldi almát sem Ausztriába, amíg a hazai el nem fogy. Ezt a fajta gondolkodásmódot kellene itthon is képviselni, a minta adott, csak át kell venni.

– Az asztalra csap végre a kamara?

– Az agrárgazdasági kamara elsődleges és legfontosabb célja a hatékony érdekképviselet. A termelőket, a feldolgozókat és boltokat is képviseljük, és azt szeretnénk elérni, hogy együtt legyenek hatékonyak, együtt erősítsék a magyar gazdaságot, a magyar családokat.

Fotók: Gémes Sándor