Végh Ibolya

Új munkahelyén is megtalálta számítását a Hódmezővásárhelyi Járási Hivatal vezetője, akit az államalapítás ünnepén Csongrád Megye Közigazgatásáért Díjjal tüntettek ki. Végh Ibolya, Hódmezővásárhely korábbi aljegyzője ugyanakkor szomorúan tapasztalja, hogy a városban szemet szúr a rendezetlenség. A hatalmat könnyebb megszerezni, mint a közösség javára élni vele – vonja le a tanulságot.

– Közel négy évtizedes közigazgatási pályafutását ismerte el a megyei önkormányzat a Csongrád Megye Közigazgatásáért Díjjal. Mit jelent az ön számára a megye megbecsülése?

– Nagyon hálás és büszke vagyok, hogy ilyen rangos elismerésben részesített a Csongrád megye önkormányzata! Pályafutásom során ez a harmadik díjam: annak idején még rendőri munkámért a Közbiztonsági Érem bronz fokozatát vehettem át, majd 2016-ban Áder János köztársasági elnöktől a Magyar Arany Érdemkeresztet kaptam meg. Mégis úgy érzem, ez a megyei elismerés a legszebb helyre kerül a polcon. Rendkívül sokat jelent számomra, hogy a megye közgyűlése díjazta a munkámat, azok a képviselők támogattak egyhangúlag, akik között sok kistelepülési polgármester is található, ráadásul egyedüliként érdemeltem ki idén a díjat, melyből amúgy évente négy osztható. Tovább növeli a szememben a kitüntetés értékét, hogy pártállástól függetlenül méltónak találtak rá azok a képviselők, akiknek szűkebb és tágabb környezetében az elmúlt évtizedekben a közt szolgáltam.

Végh Ibolya

– Ebben a viharos esztendőben, amikor – nem feltétlenül saját akaratából – távoznia kellett a vásárhelyi városházáról, ahol 2002 óta dolgozott, egy ilyen kitüntetés egyfajta elégtétel vagy leginkább megerősítés?

– Soha nem politizáltam, a régi rendszerben sem voltam KISZ-tag, pedig akkoriban nem volt könnyű megúszni, hogy az ember ne kötődjön az állampárthoz. Nem tagadom, sőt: büszkén vallom, a családom több generációra visszatekintve jobboldali beállítottságú, ezt az értékrendet örököltem magam is, de aktívan soha nem vettünk és vettem részt politizálásban. A Csongrád Megye Közigazgatásáért Díjat ezért szakmai elismerésnek, megerősítésnek tekintem, pozitív visszajelzésnek, hogy általános megítélés szerint sikerült a munkámat mindig politikamentesen, a köz érdekében a lehető legnagyobb szakmai alapossággal ellátni. A szakmát képviseltem a vásárhelyi városházán is 2002-től 2018-ig, azzal együtt, hogy a mindenkori vezetéssel szembeni lojalitást alapvetőnek tartottam.

– Mindezek tükrében hogyan élte meg, hogy a február 25-i vásárhelyi választást követően a politika vihara önt is utolérte?

– Nézze, tudomásul vettem és vettük, hogy a város többsége Márki-Zay Pétert választotta. Aljegyzőként és a közgazdasági iroda vezetőjeként is úgy gondoltam, nekünk a szakmát képviselőként együtt kell vele dolgoznunk. Márki-Zay Péter viszont páros lábbal rúgta be a városháza ajtaját a megválasztását követően, és már a március 3-i ünnepi közgyűlésen valótlanságokat állítva támadta meg a köztisztviselőket, amit én akkor nem hagyhattam szó nélkül. Azzal vádolt minket, hogy nem tesszük közzé a költségvetést, és eladósodott a város, de ezt nem hoztuk a lakosság tudomására. Kénytelen voltam ezt a szakma nevében visszautasítani, és felhívni rá a figyelmét, hogy február 7-e óta elérhető az idei költségvetés. Szerintem ha valaki egy ekkora városban a polgármesteri címért indul, az első dolga a büdzsé megismerése, elolvasása kellene legyen. Legalábbis furcsa, hogy egy hónappal a közzétételét követően arról sopánkodik, miszerint most szembesült vele. Úgyhogy a díszközgyűlésen kénytelen voltam konfrontálódni vele, pedig ilyen szándék nem vezérelt.

– Közel fél év távlatából hogy látja, elkerülhető lett volna a konfliktus?

– Ha nem a nagy nyilvánosság előtt állít valótlanságot, ráadásul úgy, hogy személy szerint engem támad az ünnepi beszédében – mondván: „Végh Ibolya most hozta a város tudomására a költségvetést” –, akkor nem kerültem volna abba a kényelmetlen helyzetbe, hogy ki kelljen igazítanom. De úgy gondoltam, ennyivel tartozok annak a polgármesteri hivatalnak, melynek ott abban a pillanatban én voltam a képviselője. Innentől fogva elindult közöttünk egy vita, ő úgy érezte, megsértettem, szerintem pedig ő sértett meg engem, aztán közölte, nem hajlandó velem együtt dolgozni. Munkáltatóként ez persze szíve joga, az más kérdés, mikkel fenyegetett meg közben, ha nem megyek bele a közös megegyezésbe…

Összességében azt mondhatom, hajlandó lettem volna együtt dolgozni az új polgármesterrel, hiszen hosszú évek alatt felépített, kiváló szakemberekből álló remek csapat alkotta a polgármesteri hivatalt. Aztán a dolgok más fordulatot vettek, majd Korsós Ágnes jegyző asszonynak is felmondott Márki-Zay Péter, amivel – nincs rá jobb szó – lefejezte a hivatalt. Nem volt alternatíva, aki vezesse az általunk szisztematikus, tudatos munkával felépített csapatot. Az emberek sorra távoztak a városházáról, és ez a folyamat a mai napig nem állt meg, ami nem is csoda, hiszen a hangulat borzasztó, és gyakorlatilag nincs vezetés.

Végh Ibolya

– Márki-Zay Péter nem egyszer mondta, hogy önök, a kormányhivatal és a járási hivatal tudatosan szívták el a városházi munkatársakat. Mi az igazság?

– Ezt a hazugságot határozottan cáfolom! A városházi dolgozók kopogtattak be a kormányhivatalhoz és máshová – egyéni ügyvéd mellé, oktatási hivatalba, kórházba, vállalkozásokhoz stb. – is, miután menekültek a rossz légkör és a kilátástalanság elől. A vásárhelyi járási hivatal egyébként ötéves fennállása óta folyamatosan a vásárhelyi polgármesteri hivatalból építkezett. Azoknak a kiváló, tapasztalt szakembereknek, akik bennünket választottak, nagyon régóta volt állásajánlatuk a kormányhivataltól, ám korábban visszatartotta őket a városháza megbízható, kiegyensúlyozott légköre, a jó hangulat, a szakmai továbbfejlődés és továbblépés lehetősége, az egzisztenciális biztonság.

Márciusban ez egy tollvonással megszűnt. Márki-Zay Péter eltávolította azokat a vezetőket, akikre addig mindenben számíthattak. Nem volt más választásuk, elkezdtek munkahelyet keresni, és nyilván először ott érdeklődtek, ahonnan már korábban megkeresték őket – a kormányhivatal pedig örömmel töltekezett belőlük. Sajnos nincs ebben a távozási hullámban semmi meglepő: ki maradna egy rossz hangulatú, stresszes munkahelyen, ahol az irányítás címén is csak annyi történik, hogy a lovak közé dobják a gyeplőt, ha máshol kedvezőbb munkakörülmények és jobb anyagi feltétek várják?

– A szintén az új polgármester által eltávolított Korsós Ágnes címzetes főjegyzővel a napokban arról beszélgettünk, hogy a polgármesteri hivatal lefejezésének beláthatatlan következményei lehetnek mind a városüzemeltetés, mind a városfejlesztés tekintetében. Ön is így látja?

– Egyetértek főjegyző asszonnyal: bűn volt szétzülleszteni a hosszú évek alatt felépített gárdát! Ezek az emberek soha nem mennek vissza a polgármesteri hivatalba, és rendkívül nehéz, szinte lehetetlen megfelelő helyettesekkel pótolni őket. Csak szét kell nézni a városban, szemet szúr az irányítás hiánya és a rendezetlenség. Egyetlen új beruházás, fejlesztés sem indult. Azok a pályázatok futnak, melyeket még mi nyertünk meg, vagy melyekre még mi hívtuk le az előleget a Modern Városok Programban.

Megdöbbenve olvasom a sajtóban, még az is elképzelhető, hogy beruházások maradnak el, mert a Márki-Zay Péter által kiírt közbeszerzésre nem jelentkeznek vállalkozások. Nagyon sajnálom, hogy ide jutottunk, de hadd kérdezzem meg: vajon mire számított a polgármester azok után, hogy nekiment a helyi vállalkozóknak, és mindennek elhordta őket? Kinek hiányzik, hogy pellengérre állítsák? Az elmúlt hónapok üzenete számomra az, hogy a hatalmat könnyebb megszerezni, mint a közösség javára élni vele…

– A közösség, a vásárhelyi ügyfelek szolgálata viszont a feladata a Hódmezővásárhelyi Járási Hivatalnak, melynek élére március 23-i hatállyal nevezték önt ki. Hogy érzi magát az új környezetben, mik az első tapasztalatok?

– Köszönöm szépen, nagyon jól érzem magam, habár a környezet és a munkaterület is bizonyos értelemben újnak számított. A városházán nem az önkormányzati munka hatósági részével foglalkoztam, aljegyzőként és a közgazdasági iroda vezetőjeként elsősorban a pénzügyekért, a finanszírozásért és a városfejlesztésért voltam felelős. A járási hivatal az elmúlt öt esztendőben hatalmas méretűvé duzzadt, hiszen a polgármesteri hivatalból kivált hatósági feladatok és a korábbi városi szintű szakigazgatási szervek mellett megyei hatókörű szerveket is integrált. Hozzánk tartozik például a családtámogatási rendszer, a volt munkaügyi központ, a népegészségügy, a földhivatal, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal korábbi szervezete is; jelenleg 290 munkavállalót foglalkoztatunk.

Az első és legfontosabb feladatom az volt, hogy átlássam a rendszert, és megismerjem a kollégákat. Az új szakterület és az új munkatársak természetesen kihívást jelentenek, de igyekszem lépést tartani, és: tanulni, tanulni, tanulni. Célom, hogy harmonikus és hatékony kapcsolatot alakítsak ki a többi járási hivatalvezetővel, valamint a kormányhivatali főosztályokkal. Úgy érzem, egyre jobban működik a rendszer.

Végh Ibolya

– A városfejlesztési és a finanszírozási feladatok bő másfél évtizedét követően sikerült megszeretni a hatósági ügyeket is?

Közel negyven esztendő óta dolgozom a közigazgatásban, a köz szolgálatában, ami az élethivatásom lett. Félreértés ne essék: az, hogy korábban nem foglalkoztam napi szinten ezzel a területtel, nem azt jelenti, hogy ne láttam volna bele a hatósági munkába, ne érdekeltek volna a hatósági ügyek. Nyilván számos változás történt az utóbbi időszakban a jogszabályok terén, illetve meghonosodott az elektronikus ügyintézés, szóval fel kellett frissítenem az ismereteimet, de természetesen ez a feladatkör is közel áll a szívemhez.

– Az önt ismerők keménykezű, határozott, de igazságos főnöknek tartják, aki számára a legfontosabb szempont a bizalomra épülő, jó munkahelyi légkör. Új munkastílust honosított meg a járási hivatalban?

– Folyamatban van. Idő kellett hozzá, hogy áttekintsem a működést, feltérképezzem például, hogyan történnek az ügyiratmozgások az egyes osztályaink és a kormányhivatali főosztályok között, és hogyan épülnek egymásra az adatszolgáltatásaink, nem tartottam volna szerencsésnek, ha azonnal belenyúlok a rendszerbe. Mostanra már megkezdődött a korábbi folyamatok bizonyos fajta átalakítása, melynek eredményeként azt szeretném elérni, hogy olyan hatékonyan és zökkenőmentesen működjenek a dolgok, mint anno a vásárhelyi városházán.

– A kormányzat határozott elvárása a közigazgatással szemben a bürokráciacsökkentés és a rugalmas ügyintézés. Mivel tud ehhez hozzájárulni a vásárhelyi járási hivatal?

– Kiemelt szempont, hogy minél hatékonyabbé és eredményesebbé tegyük a járási hivatalt, és a lehető leggyorsabb, legegyszerűbb és legemberközpontúbb ügyintézéssel szolgáljuk ki a hozzánk fordulókat. A felettes szerv Miniszterelnökségen jelenleg is zajlik az új szervezetrendszer kialakítása, mely a hatékonyság irányába próbál mutatni. Rengeteg adatszolgáltatásnak teszünk eleget, ebből látom, hogy kormányzati szinten is igen komoly erőfeszítéseket tesznek a bürokrácia csökkentése és a folyamatok egyszerűsítése felé. A cél, hogy minél kisebb és hatékonyabb szervezetrendszer jöhessen létre, melynek révén az ügyfelek minél kevesebb időbefektetéssel vagy személyes megjelenés nélkül is hatékonyan és gyorsan tudjanak ügyeket intézni. Ebben a munkában nekünk az a feladatunk, hogy egyszerre feleljünk meg a Miniszterelnökség, a Csongrád Megyei Kormányhivatal és az ügyfelek elvárásainak.

Fotók: Gémes Sándor