Betegségével futott versenyt a leghíresebb vásárhelyi néprajzkutató

Hetvenkilenc éves Vásárhely egyetlen élő néprajkutatója Szenti Tibor, akit az 1979-ben megjelent A tanya című monográfiája tett ismertté, majd a Parasztvallomások közismertté, nem csak a szakmai körökben. A közélettől visszavonult, de a munkától nem. Versenyt futott betegségével, a vakságot okozó szemidegsorvadással. Címlapképünkön a néprajzkutató és kiadatlan kéziratai.

– Két könyvön is dolgoztam, egyszerre, de már mindkettőt be is fejeztem – mondta Szenti Tibor, a város díszpolgára, aki hozzátette, nem olyan tolakodó ember, aki mindenfelé küldözgeti a kéziratait, hogy aztán vagy megjelenjenek azok vagy sem, hanem felkérésekre dolgozik, ahogy tette ezt a Marosvidék folyóiratnál. Épp ezért – bár folyamatosan dolgozik, de az íróasztalnak. Utolsó könyve, a Parasztvallomások csonkítatlan változata már régen, 2008-ban jelent meg a Századvég kiadónál. Összesen egyébként több, mint 150 munkája jelent meg nyomtatásban, köztük 15 néprajzi és irodalmi, illetve 9 egészségügyi tárgyú kötet. Annak, hogy legutóbb villámgyors sebességgel két könyvet is összeállított, nyomós oka van.

– Három évvel ezelőtt kezdtem érzékelni, hogy nagyon romlik a szemem, ez sarkallt, hogy rendezzem, az irataimat. Juhász Antal néprajzkutató professzor is adott el lökést a munkámhoz, azzal, hogy két éve elhozta hozzám legutóbb megjelent legszebb, a homokhátságon készült néprajzi fotóiból összeállított gyönyörű fényképalbumát. Letette asztalomra, s azt mondta, hogy Tibor, ezt most te vidd tovább! Tudom, hogy neked is rengeteg fotód van, majd kiadjuk. De nem akarta ezzel foglalkozni, úgy tartottam, hogy a tanyavilágban készült, a tanyaföldi tanyákat, illetve a pusztát ábrázoló több tízezer, zömében a ’70-es években készült fényképeim csak dokumentumok. És két külön világ ez, így nem akartam összegyúrni azokat, mert nem is lehet. Végül Juhász Tóni addig erősködött, míg meg nem csináltam, de azzal, hogy egy kötetben jelenik meg, de két teljesen különböző részben, mintegy 1500 fotóval. A másik nemrégiben befejezett könyvem a 2001-ben megjelent Kalászkisasszony, mellyel kapcsolatban Bolyki István, az Agroinform kiadó vezetője küldött egy emailt. Azt írta, megvan neki ez a 25 erotikus elbeszélést tartalmazó könyv, s miután újra elolvasta, ismét kiadná a saját illusztrációival. Azaz szerzőtársként jelentkezett, s a küldött képei láttán egyeztem bele. Egyébként én ezt a könyvet már el is felejtettem, ugyanis soha nem történt, hogy ha megjelent egy könyvem, azt újra elővegyem, s végigolvassam, ahogy azt a szerzők nagy része teszi. Azért nem teszem, mert idegesít, ugyanis azt tartom, hogy túl vagyok rajta – mondta.

Betegségével futott versenyt a leghíresebb vásárhelyi néprajzkutató 1

A néprajzkutató talán legsikeresebb munkájával, a Parasztvallomásokkal, mely 1985-ben csak csonkítva jelenhetett csak meg. A teljes kéziratot csak 2008-ban adta ki a Századvég.

Szenti Tibor nem titkolta, hogy egészsége változása is jelezte, hogy ha nem készíti el mielőbb a könyvét, akkor lehet, sosem fogja.

– Elmentem az optikába, hogy új szemüveget írassak, s a doktornő megállapította, hogy nagy a baj, szemideg sorvadásom van, meg fogok vakulni. El is tiltott a monitor elől. Na emiatt álltam neki a munkának, egy év alatt összeállítottam az albumot, s azokat a kiadatlan könyveimet is, melyekből legfeljebb csak kis részlet jelent meg, mint például a Paráznákból. S mivel mindvégig számítógén dolgoztam (26 éve kaptam a kórházban, ahol dolgoztam, az elsőt), ez aztán végképp betett a szememnek, ráadásul mindkettőt megműtötték már szürke hályoggal.

Szenti Tibor azt mondta, hogy nem tudja, végül mi is lesz a fényképalbumával, mert nem szerződött le azzal egyetlen kiadóhoz sem, illetve a három kötetnyi anyag kiadása horribilis, több tízmilliós költséget jelentene.