Rendőrök képmásáról készült sajtófotóknak, videóknak az érintettek engedélye nélküli közlését tiltó bírósági ítéleteket – köztük kúriai döntést – semmisített meg kedden kihirdetett két határozatában az Alkotmánybíróság. A kérdést ugyanakkor már két éve rendezte a taláros testület, amely 2014 szeptemberében megállapította: a rendőri intézkedésről készült felvétel, amennyiben nem öncélú, és a közhatalom gyakorlásának bemutatása szempontjából egy közérdeklődésre számot tartó eseményről készül, akkor az az érintett rendőrök engedélye nélkül is felhasználható, vagyis nem kell kitakarni arcukat. (A bíróságok korábbi gyakorlata szerint a nyilvános helyen munkájukat végző rendőrök nem minősülnek közszereplőnek, így róluk felismerhető fotó csak a beleegyezésükkel készíthető és hozható nyilvánosságra.)

Az elmúlt két évben ugyanakkor még mindig születtek olyan bírósági ítéletek, melyek nem kellő mértékben vették figyelembe ezt az alkotmánybírósági döntést, és mérlegelésükben nem az Ab által meghatározott autentikus értelmezés alapján mérlegelték ezeket a kérdéseket, így október 18-án két ügyben döntött az Alkotmánybíróság, és azt állapította meg: csak az az értelmezési séma követhető, melyet két évvel ezelőtti határozatukban megállapítottak – emelte ki az ügyvéd.

Ha szenvedést mutat, az öncélú

Ifjabb Balsai István a műsorban arról is beszélt, a két évvel ezelőtti határozat az öncélúsággal kapcsolatban azt fejtette ki, hogy ha például hivatása gyakorlása során megsérült rendőr szenvedését mutatja be egy felvétel, az öncélúnak minősül. Ha egy tömegrendezvényen tehát a rendőrök megsérülnek, és a felvétel azt ábrázolja, ahogyan a rendőr a földön fekszik, ennek bemutatása öncélúnak tekinthető, de ha egy szabályszerű rendőri intézkedésről van szó, akkor nem – húzta alá.

Arról az esetről, amikor például egy terheltet vezetnek a rendőrök a bíróság épületébe, az ügyvéd azt mondta: azt figyelembe véve, hogy a terhelt vezetése, kísérése a rendőri hivatás körében felmerülő tevékenység, és a tárgyalásról szóló tudósítás is közérdeklődésre tart számot, a sajtószabadság elvének előnyét kell biztosítani a személyiségi jogok védelmével szemben.

A kérdésre, hogy e döntés vonatkozik-e a tűzoltókra vagy büntetés-végrehajtásban dolgozókra is, a szakember úgy válaszolt: az Ab-határozat elé került ügyben ugyan rendőrök voltak az érintettek, ám nem annak van perdöntő jelentősége, hogy rendőri vagy más rendvédelmi szolgálatot lát-e el az érintett személy, hanem annak, hogy közhatalmat gyakorló személyként a közhatalom gyakorlásával összefüggő tevékenységről szól-e a tudósítás, azt filmezik-e le.

Szabadnapos rendőr: egyedi mérlegelés alapján döntenek

Bizonyos esetekben – például szabadnapos rendőr intézkedése esetében – a bíróságnak egyedi mérlegeléssel kell megállapítania, hogy a sajtószabadsághoz fűződő vagy a személyiségi jogok védelméhez fűződő jog-e az erősebb. Egy ilyen helyzetben azt is mérlegelni kell, milyen körülmények között került sor arra, hogy a rendőr szolgálatba helyezte magát, illetve hogy mit ábrázol a felvétel. Azzal, hogy a rendőr szolgálatba helyezi magát, közhatalmat gyakorol, hiszen máshogyan nem is járhatna el az érintett személlyel szemben: mivel rendőri jogosítványait csak szolgálatban gyakorolja, ez hivatása gyakorlása körébe helyezi őt. Ez azt jelenti, hogy a jog a sajtószabadság védelmét fogja előnyben részesíteni, de lehet a felvétel ábrázolása olyan, hogy mégis a magánszféra védelméhez fűződő jog az erősebb – magyarázta az ügyvéd.

Nem szükséges hozzájárulás

Nem annak van jelentősége, hogy a rendvédelmi szolgálatot teljesítő személy hozzájárul-e vagy sem a felvétel elkészítéséhez, hanem annak, hogy a felvétel olyan eseményről készült-e, amely közérdeklődésre tart számot, illetve az érintett személy tevékenysége során e közérdeklődésnek a fókuszába kerül.

Egy nyilvános rendőri eskütétel például tömegrendezvénynek minősül, amely a korábbi bírósági gyakorlat szerint is olyan kivételszabály volt, ahol nem érvényesülnek az engedélyhez kötött felvétel készítésének szabályai – fűzte hozzá.

A szakember arról is beszélt, hogy egy 2014-es Ab-határozat megállapította, hogy nem az a perdöntő jelentőségű, hogy közéleti szereplő-e az illető, hanem az, hogy a téma, ami ábrázolásra kerül, az a jelenkor eseményeiről szóló tudósítás, illetve közérdeklődésre számot tartó ügy-e. Ha ugyanis közügyről van szó, akkor az abban résztvevő nem közéleti szereplőknek is magasabb kell, hogy legyen a tűrésküszöbe – fogalmazott ifjabb Balsai István.

Forrás: hirado.hu