A 112 éves hagyományt őrző Csipkemúzeum „utazó anyaga” tesz látogatást Kiskunhalasról, annak testvérvárosába, Hódmezővásárhelyre. A 24 tablón és a megnyitó napján a kihelyezett asztalokon is találkozhatnak az iparművészet remekeivel a látogatók, de erre az alkalomra a Csipkeház egyik munkatársa is Vásárhelyre érkezik, aki a művelődési központ első emeletén rendezett tárlaton bemutatót is tart a csipke varrásának mikéntjéből.

Annak idején igazi munkahelyteremtésként jött létre az a manufaktúra, ahol a az 1900-as évek elején a halasi csipkét először készíteni kezdték Kiskunhalason, ott akkor 40-50, szegény sorsú nő talált munkalehetőséget. Kezdetben színes cérnából is varrtak halasi csipkét, de 1910 óta kizárólag hófehér csipkéket készítenek. A cérna anyaga lehet len és pamut is, de fontos, hogy természetes alapanyagból készüljön, és rendkívül finom legyen. Manapság egyiptomi lencérnából készítik a csipkéket, amelyek az egész világot bejárják, hiszen a magyar diplomaták állomáshelyükön gyakran az itt készült tárgyakat választják ajándékul a fogadó ország vezetői számára.

A csipkét hajdanán aranyárban mérték – mondta el Kiliti Zsuzsanna, felidézve, hogy néhány évtizede az egyik külföldi megrendelő grammban is kérte a megrendelt terítő súlyát, s mikor az igazgató átszámolta, kiderült, hogy a 32 grammos csipke ára pont annyi volt, mint 32 gramm aranyé. De azt is tudni kell – tette hozzá -, hogy egy nagyobb terítő akár évekig is készülhet.

A kérdésre, hogy a csipke mennyire a ma emberének szól, az igazgató leszögezte: akár lakásdíszként, akár ruházati díszítő elemként is szólhat a ma emberéhez, de megtörtént, hogy jegygyűrűt is készítettek csipkéből. A házasságkötés előtt álló vőlegény olyan bőrallergiától szenvedett, amely miatt még színarany gyűrűt sem hordhatott, viszont mindenképp szerette volna, ha menyasszonya az ő kezére is gyűrűt húz a szertartáson. Ebben segített az a halasi csipke gyűrű, amelyet akkor készítettek el első alkalommal Kiskunhalason.

Arnay