Pénteken az induláskor még nem is gondoltam volna, hogy létezik ilyen. Délután 15 óra körül indultunk Hódmezővásárhelyről, Frivaldszky Edit és Kecskés László jött értem, Jenő a sofőr kint állt meg szerkesztőségünk előtt. Égető Gyula, a Rádió 7 és a promenad.hu cég,- és szerkesztőségvezetője rövid kis ismertetőt adott cégéről, majd útnak indított minket.

Egy kis malőr azért történt, amit szerintem jobb, ha nem írok le, de 17 óra után néhány perccel megérkeztünk Kishegyesre. Hát igen, késtünk, de nem sokat, mert a megnyitó ünnepség még tartott… Azért lemaradtunk néhány dologról…

Kishegyes Bácska szívében a Krivaja folyó két partján, a Telecskai dombok ölelésében fekszik, Szabadka és Újvidék között félúton. Lakosainak száma eléri az 5800-at, többségében magyar nemzetiségűek, de élnek itt szerbek és romák is.

Ahogy kiszálltunk a kocsiból rohantunk a Kátai-tanya amfiteátrumába, ahol zajlott az ünnepség. Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok csak mentünk előre, de jobbra-balra nézve azt láttam, hogy millió gyerek játszik a gyönyörűen kialakított játszótéren, mit sem érdekelve őket, hogy közel 40 fok van, ők a fák árnyékában jól szórakoztak. Közben, ahogy már említettem zajlott a megnyitó. Több prominens személyiség, mint a Vajdasági Nagycsaládosok Egyesületének (Vancsesz) elnöke Krizsán V. Vilmos, vagy éppen Dr. Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Dr. Szabó Endre, a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének elnöke,  Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára mondott köszöntő beszédet, amit a színültig telt amfiteátrumban hallgattak végig a különböző nemzetekből érkező MAGYAR nagycsaládosok.

Igen nagycsaládosok, ugyanis a fent is említett Vancsesz első alkalommal rendezte meg a Délvidéki Családkongresszust. Így már számomra is érthető volt, hogy hogyan is került oda ez a sok gyerek, akik fülig érő szájjal játszottak, amikor megérkeztünk.

A Vancsesz kiemelten közhasznú tevékenységet végez. A nagycsaládosok összetartozása, a családban való élet szükségessége tudatának terjesztése, a kapcsolatteremtés a Vajdaság területén élő nagycsaládosok között, a civil társadalom fejlesztésének segítése és a nagycsaládosok érdekeinek képviselete érdekében. A szervezet céljai között szerepel az élet és anyaság tiszteletére nevelés, a házasságért és a jövő generációjáért érzett felelősség erősítése, a nagycsaládok tisztelete szemléletének erősítése, a nagycsaládosok sajátos érdekeinek képviselete és szolgálata. Felmutatni a társadalomnak azokat az értékeket, amelyeket a nagycsaládok képviselnek, mindezek mellett a nagycsaládok egymást ismerő és segítő közösségekké szervezése, illetve együttműködés, képzés és barátkozás kialakítása az egyesületek meg családok között.

Röviden így lehet jellemezni a szervezetet, akik most a hozzájuk tartozó nagycsaládos szervezeteket, illetve azok tagjait hívták meg egy közös hétvégére, de nem csak pihenésre, hanem olyan célok, gondolatok megfogalmazására, amely segíti működésüket.

##video:272891##

Éppen ezért tartottak különböző előadásokat is, de ne szaladjunk ennyire előre az időben, ugyanis pénteken este történtek még érdekes dolgok. A megnyitó és a sajtótájékoztató után vacsorázni mentünk a Kátai Vendégházba. Mint, ahogy már fent is említettem a Kátai-tanyán volt a rendezvény, ami Kishegyes külvárosában tálalható, míg a vendégház bent van a település központjában. Kátai Géza és felesége már várt minket, csak úgy, mint az elkészült vacsora. Közben sorra érkeztek meg a nagycsaládos egyesületek vezetői is, hiszen mi külön vacsoráztunk a családoktól, mivel be sem fértünk volna oda ötszázan. Amint mindenki megérkezett Krizsán V. Vilmos mondott pohárköszöntőt, majd tálaltak. Húsleves, marhapörkölt volt a menü. Mondanom sem kell isteni finom volt. Közben természetesen ment a sztorizgatás.

Egy adai idős újságíró kolléga ült velem szemben, akivel váltottunk pár szót. Kérdezte honnan jöttem? Hódmezővásárhely – ment a válasz, majd hirtelen ledöbbenve ültem, ahogy áradozott Vásárhelyről. „Nagyon szép, csodálatos város. Három-négy éve voltam ott utoljára, de tervezzük, hogy megyünk még oda. Na meg a holtág. Hol is van?” Mártélyon – válaszoltam. „Az az, gyönyörű” – mondta a kolléga.

Pár szót még beszéltünk majd Kecskés Laci mutatott be, egy elsőre számomra (ne vegye senki rossz néven) igen fura „figurának”. Üdvözöltük egymást, ami így hangzott. „Szervusz, Boldizsár Béla vagyok, Bélafalváról.” Elmosolyodtam, miközben én is bemutatkoztam.

##video:272892##

Elsőre mondom biztosan viccel, de NEM. Erdélyből jött az egyik helyi szervezetnek a vezetője és tényleg Bélafalváról. Igazi székely-magyar. Meg kell mondanom őszintén, hogy alig értettem szavát, mert olyan gyorsan beszélt. Béla bácsinak nyolc gyereke van, akik már felnőttek, így bőszen járhatja a világot. Teszi is, mint mesélte, mert mindenhova elmegy, ahol hasonló rendezvényt tartanak.

Na, gondoltam megfogom az „öreget”, aki úgy is ismer minden települést Magyarországon. „Egyébként én mindszenti vagyok, tudja-e hol van Mindszent?” – kérdeztem. „Hát persze fiam, nem tudsz olyan települést kérdezni, amit én ne ismernék.” – válaszolta. De mégis akkor mondjon róla valamit? „Ott az a gyönyörű Tisza part.” – vágta rá rögtön. Erre már nem tudtam mit válaszolni, kénytelen voltam elhinni, hogy valóban ismeri.

Sajnos aznap nem tudtam vele többet beszélgetni, mert indultak a szállásra, de nekem is mennem kellett már. A bélafalvai Béla – akit véleményem szerint örökre megjegyeztem -, itt lesz még holnap is. És, így mentünk pihenni.

Másnap reggel egy kicsit megcsúsztam a reggelivel, mert 8-ra volt megbeszélve, de én fél 9-re értem oda. Nem vagyok valami nagy reggelizős szóval nem is kellett rám várni. Indultunk a tanyára, ahol 9 óra 30 perckor kezdődtek az előadások. Amikor kiértünk még éppen csak ébredeztek a gyerekek, szóval nagy volt a „vihar előtti csend”. Nem is tartott sokáig a nagy nyugalom.

Egyszerre három helyszínen kezdődtek a programok. Délelőtt Milica Novaković az alkotói nevelésről, dr. Hódi Sándor az egymáshoz tartozás tudatáról, Soltész Anikó pedig az önkéntességről és a szervezetépítésről tartott előadást. Amint véget értek, megérkezett Soltész Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium szociálpolitikáért felelős államtitkára, akit az amfiteátrumban hallgattunk meg, majd az államtitkár úrral külön vonultak az egyesületek vezetői és egyeztettek.

Mindeközben a nagycsaládosok sem unatkoztak. A gyerkőcök a játszótéren játszottak, de a tanyán kialakított mini állatkertet is megnézhették. Voltak, akik a legelésző szamarakkal játszottak, de akár szamaragolni is tudott, aki akart. A nagycsaládosok különböző állomásokon kézműves foglalkozásokat tartottak, de, akik akart, az mehetett a topolyai tóhoz, vagy éppen egy kishegyesi sétára is indulhattak.

Ahogy véget ért az egyeztetés, utána mentünk ebédelni. Nagyon finom babgulyást tálaltak fel, de a nagy melegben nem bírtunk sokat enni, azért a hideg savanyú uborkát elfogyasztottuk. Utána jött egy kis pihenő, a családok elmentek kirándulni. Délután 15 órakor kezdődött egy újabb előadás, majd 17 órakor Karló bűvész szórakoztatta a közönséget. Mi azt már nem vártuk meg, ugyanis indultunk haza.

Vasárnap a záróünnepségre került sor, amikor zárónyilatkozatot tettek. A délelőtt folyamán több fellépőt tekinthettek meg a családok, de Böjte Csaba, ferences rendi szerzetes is mondott beszédet.

A háromnapos rendezvény véleményem szerint, de a szervezőkkel történő beszélgetésekből is kiderült, hogy elérte célját. A magyar, román, szlovák, ukrán, horvát, szerb és a boszniai Szerb Köztársaságból érkezett családok felejthetetlen élménnyel gazdagodtak, úgy, mint én is. Érdekesség még, hogy Nyíregyházáról, Mészáros Ferenc és családja is részt vett a családkongresszuson, akik 14 gyermekkel büszkélkednek. El is ájultam szinte mikor ezt meghallottam…

Antal Sándor