A kisszínpadon már délután beindult az élet, a tehetségkutatón fiatal zenekarok mutathatták meg, mit tudnak. Este hétkor aztán a nagyszínpadon is kigyúltak a fények, és jöttek a négy- illetve öttagú zenekarok. A Motörazor nyitotta a sort egy kis Motörhead Tribute-tel, majd a vásárhelyi GrimaszK következett a maga rockos funkys muzsikájával, de akadt a repertoárban budapesti hardcore metal csapat (Blind Myself) és szentesi horror punk zenekar (Living Dead Army), de a FISH!-t és a VL45-öt se hagyjuk ki a felsorolásból.
A kisszínpadon a tehetségkutató után is folytatódott a program, és bár csukott ajtók nem választották el a két helyiséget, a nagyszínpaddal jól megfért a `kistestvér`, csak a büféasztaloknál ülők egy része került két tűz közé.
Aztán este kilenckor megkezdte koncertjét a Vatafaka, és mindent a háttérbe szorítottak. Már a hangpróba alatt egyre többen szállingóztak az új helyszínre, és mikor úgy igazán odacsaptak a fiúk, nyilvánvalóvá vált, hogy ez lesz a fesztivál legnépszerűbb programpontja. A többnyire ipari hulladékokat megszólaltató vásárhelyi csapatnak az évek során jókora rajongótábora alakult ki, a tavalyi Hódstockon is komoly érdeklődést váltottak ki. `Ezen a munkahelyen a hallásvédő vatta használata kötelező!` hirdette a fejőállásból kialakított állványzaton a felirat. A dobosok műanyag hordókat, rugókat, csöveket ütöttek, miközben kovácsok kalapácsai alatt pattogtak a szikrák, időnként felbőgött az állvány tetejére szerelt Zaporozsec motor, és az egyszerre modern, ugyanakkor ősi zenében az utóbbit erősítette a doromb hangja. Az alulról jövő fényekben a hulladékból összerakott szerkezet óriáspókként jelent meg a mennyezeten, és a ködként áradó füst is a misztikus hangulatot erősítette.
Persze a Vatafaka után nem állt meg az élet, a két színpadon a kora hajnali órákig szólt a rock, és minden, ami belefér.